Film - X-akták - Hinni akarok

  • - kg -
  • 2008. július 31.

Zene

8 kis kritika
X-akták - Hinni akarok Nyugat-Virginia, 13.55: az FBI emberei levágott alkarra lelnek a behavazott tájban. Két perccel késõbb a kanadai British-Columbiában Mulder jelentõségteljesen elnéz a nappali irányába. FBI-központ, Washington, 16.55: a szolgálati büfében kifut a tej. Ugyanekkor az alagsorban Scully összeráncolja a szemöldökét. Kresz Géza utca, 17.55: Kropacsek Jenõné (Gizi mama) nyikorgást hall a spájz felõl. Ugyanekkor Nyugat-Virginiában: beborul.

Isten ments, hogy elvicceljük a dolgot, elvégre egy olyan tévésorozat kései leszármazottjával van dolgunk, ami a maga idejében egyaránt beszédtéma volt a szoláriumokban és az egyetemi olvasótermekben, s mint ilyen, számos minden idõk ilyenje-olyanja rekordot is felállított. Az is felettébb figyelmes a filmkészítõk részérõl, hogy percre pontosan közlik, mikor hol járunk a történetben, annál kellemetlenebb azonban, amikor a fontoskodó idõjelzés után látványos szemforgatások közepette az égvilágon semmi sem történik. E fölösleges folytatás arra a fõként a kilencvenes években dívott thrillerdivatra épít, amely több tucat, kék alapon sárga FBI-hímzéses kabát egyidejû felvonultatásával (plusz a pontos idõjelzéssel, plusz két darab szirénázó Land Rover hosszú vonulásával) váltotta ki a feszültségkeltést. Ez eddig a szokvány ügymenet, de hogy már megint az oroszok matassanak a spájzban, és a hóhányó berendezések teljesítménye közelítsen leginkább a színjátszáshoz, az kimeríti a rossz tréfa fogalmát. Az pedig kifejezetten szürreális színezetet ad a filmnek, hogy Fox és Mulder az ágyban is magázódik.

Forgalmazza az InterCom

*

Figyelmébe ajánljuk