Film - X-akták - Hinni akarok

  • - kg -
  • 2008. július 31.

Zene

8 kis kritika
X-akták - Hinni akarok Nyugat-Virginia, 13.55: az FBI emberei levágott alkarra lelnek a behavazott tájban. Két perccel késõbb a kanadai British-Columbiában Mulder jelentõségteljesen elnéz a nappali irányába. FBI-központ, Washington, 16.55: a szolgálati büfében kifut a tej. Ugyanekkor az alagsorban Scully összeráncolja a szemöldökét. Kresz Géza utca, 17.55: Kropacsek Jenõné (Gizi mama) nyikorgást hall a spájz felõl. Ugyanekkor Nyugat-Virginiában: beborul.

Isten ments, hogy elvicceljük a dolgot, elvégre egy olyan tévésorozat kései leszármazottjával van dolgunk, ami a maga idejében egyaránt beszédtéma volt a szoláriumokban és az egyetemi olvasótermekben, s mint ilyen, számos minden idõk ilyenje-olyanja rekordot is felállított. Az is felettébb figyelmes a filmkészítõk részérõl, hogy percre pontosan közlik, mikor hol járunk a történetben, annál kellemetlenebb azonban, amikor a fontoskodó idõjelzés után látványos szemforgatások közepette az égvilágon semmi sem történik. E fölösleges folytatás arra a fõként a kilencvenes években dívott thrillerdivatra épít, amely több tucat, kék alapon sárga FBI-hímzéses kabát egyidejû felvonultatásával (plusz a pontos idõjelzéssel, plusz két darab szirénázó Land Rover hosszú vonulásával) váltotta ki a feszültségkeltést. Ez eddig a szokvány ügymenet, de hogy már megint az oroszok matassanak a spájzban, és a hóhányó berendezések teljesítménye közelítsen leginkább a színjátszáshoz, az kimeríti a rossz tréfa fogalmát. Az pedig kifejezetten szürreális színezetet ad a filmnek, hogy Fox és Mulder az ágyban is magázódik.

Forgalmazza az InterCom

*

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.