Film - X-akták - Hinni akarok

  • - kg -
  • 2008. július 31.

Zene

8 kis kritika
X-akták - Hinni akarok Nyugat-Virginia, 13.55: az FBI emberei levágott alkarra lelnek a behavazott tájban. Két perccel késõbb a kanadai British-Columbiában Mulder jelentõségteljesen elnéz a nappali irányába. FBI-központ, Washington, 16.55: a szolgálati büfében kifut a tej. Ugyanekkor az alagsorban Scully összeráncolja a szemöldökét. Kresz Géza utca, 17.55: Kropacsek Jenõné (Gizi mama) nyikorgást hall a spájz felõl. Ugyanekkor Nyugat-Virginiában: beborul.

Isten ments, hogy elvicceljük a dolgot, elvégre egy olyan tévésorozat kései leszármazottjával van dolgunk, ami a maga idejében egyaránt beszédtéma volt a szoláriumokban és az egyetemi olvasótermekben, s mint ilyen, számos minden idõk ilyenje-olyanja rekordot is felállított. Az is felettébb figyelmes a filmkészítõk részérõl, hogy percre pontosan közlik, mikor hol járunk a történetben, annál kellemetlenebb azonban, amikor a fontoskodó idõjelzés után látványos szemforgatások közepette az égvilágon semmi sem történik. E fölösleges folytatás arra a fõként a kilencvenes években dívott thrillerdivatra épít, amely több tucat, kék alapon sárga FBI-hímzéses kabát egyidejû felvonultatásával (plusz a pontos idõjelzéssel, plusz két darab szirénázó Land Rover hosszú vonulásával) váltotta ki a feszültségkeltést. Ez eddig a szokvány ügymenet, de hogy már megint az oroszok matassanak a spájzban, és a hóhányó berendezések teljesítménye közelítsen leginkább a színjátszáshoz, az kimeríti a rossz tréfa fogalmát. Az pedig kifejezetten szürreális színezetet ad a filmnek, hogy Fox és Mulder az ágyban is magázódik.

Forgalmazza az InterCom

*

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.