Milyen egy forradalmár lány szobája? Pedáns rend, édeskés berendezés, családi fotók, az ágyon két teddybear. Hát a forradalmár fiúé? Káosz, a falakon vörös poszterek, az asztalon világító Mao-lámpa. Ikrek ők egy hatalmas, elegáns belvárosi lakásban. Mindehhez hozzájön még egy költő apuka, egy mindent elnéző anyuka és egy kiapadhatatlan csekkfüzet. Éppen elbocsátják Henri Langlois-t, a filmmúzeum vezetőjét, a diákság tüntet. Lassan az egész város tűzben ég. Ez a baljós háttér, ám a műsoridő végéig eldönthetetlen, hogy miért ez. Az is felmerül, hogy Bertolucci esetleg saját régi baloldaliságát parodizálja. Ugyanis ahhoz, ami a filmben izgalmas lehet, mindennek nem sok köze van.
'68 tavaszán járunk, Párizsban. Matthew (Michael Pitt) ösztöndíjas amerikai úrifiú, céltudatosan rója az utcákat, a Cinemateque vetítőtermébe tart. Itt gyűlnek össze az úgynevezett filmbuzik, kiknek rajongása a mozi iránt fokozhatatlan. Akik azért ülnek az első sorba, nehogy hozzájuk később érjen, és ezáltal megkopjon a látvány. Itt nézik mozdulatlan áhítattal a vásznat az ikrek, Isabelle (Eva Green) és Theo (Luis Garell) is. A szertartás nap mint nap többször is ismétlődik, nincs kihagyható alkotás, mi több, mindent meg lehet - sőt van, amit meg kell - nézni többször is. Isabelle, Matthew és Theo számára a mozi egyfajta párhuzamos valóság. Nem csupán játékaik alapja, de képzeletük mozgatója, mi több, behatárolója is egyben. Állandó szórakozásuk filmjelenetek rekonstruálása, és aki nem ismeri fel egyikük produkciójában az utánzott filmet, zálogot ad. Isabelle nem tréfál, neki nem lehetnek elég perverzek az ötletei, számára nem léteznek határok. Amíg Theóval űzi gonoszságait, minden rendben van (Theo, Matthew vádjára, hogy ő csak eltűri a lány zsarnokságát, gúnyos félmosollyal válaszol: "Szerinted Isabelle engem kényszerít?"), ám mikor Matthew-ra is ráhúzza saját zárt világuk követelményrendszerét, felborul a rend. Az első próbát szegény fiú kiállja, mantrázzák is fél napon keresztül a szintén filmes mondatot, hogy ő is a részük, egy közülük. Ám a szende, jámbor, udvarias amerikai sosem lehet egyenrangú fél. Hiszen az egész csupán Isabelle-ből és Theóból áll, ő mindig kívülálló marad. Theo sosem felejti el közölni ezt vele. "Sose volt szó hármunkról" - mondja egyszer, mikor szokás szerint befekszik testvére ágyába, ahol minden éjjel együtt alszanak, dacára Isabelle és Matthew szeretői kapcsolatának. "Sziámi ikrek vagyunk, csak éppen mi itt vagyunk összenőve" - mutat a fejére egy másik jelenetben. És valóban, mindvégig nyilvánvaló, ami őket összefűzi, az jóval több a testvéri szeretetnél, de még a szerelemnél és a vágynál is. Nem világos, miért keverik Matthew-t a képbe, talán próba ő, egy élő zálog, talán menekülési kísérlet. Mindegy, a fiú sem ért semmit. 't egyszerűen elbűvöli Isabelle szépsége, keresetlensége, szexuális vonzereje. Bertolucci nem is igyekszik takargatni a lány bájait, a gyönyörű Eva Green többször van meztelenül, mint ruhában, mint ahogy a szintén szívdöglesztő ikerbátyja sem az öltözködés szerelmese. "Ha hozzánk jössz, nem is kell sok holmi" - mondja sokat sejtetően Matthew-nak, mikor a film elején, a szülők egy hónapos elutazása miatt magukhoz költözteti. Kedvencem, mikor meztelenül, egy szál zakóban megy kukát túrni, hogy a hónap vége felé legyen mit enniük. Fogy a pénz, feszülnek a húrok, szorul a hurok hármójuk körül. Mi legyen a megoldás? A legegyszerűbb: a lány kitalálja, megöli mindhármukat. Nem kéne, nem is sikerül neki. Ennél a pontnál szól közbe megint a történelemÉ
Az első hírek, amik a filmről érkeztek, pikáns csemegét, soft pornót ígértek. Beszéltek utolsó utáni tangóról, kivágott, erkölcsöket tépő jelenetekről. Hogy mit húzhattak ki, nem tudom, de az eredmény semmi olyasmi, amihez már ne szokhattunk volna hozzá. Mi is történik, amihez a "nagyon durva" kitételt tehetnénk? Matthew és Isabelle szerelmeskednek a konyhapadlón, miközben a fivér rántottát süt a fejük fölött. Hárman füveznek a kádban, elalszanak, a lány menstruálni kezd, barnás vér úszik a vízen. Isabelle maszturbálásra kényszeríti Theót Dietrich fotója előtt. Ki-ki eldöntheti, mindez mennyire új és mennyire merész.
Karafiáth Orsolya
A Budapest Film bemutatója
