Extravagáns, fekete komédia, kifejezetten megfelel a rajongótábor elvárásainak, sőt felfogható egy meghívónak a fanklubba azok számára is, akik eddig kimaradtak.Filmjei mindig a kisemberekről szóltak. Egyetlen nehéz sorsú megasztár sem ihlette meg az új melodráma királyát, nóném, nimfomán punkénekesnők, lánglelkű transzvesztiták, kukkoló családanyák vagy hétköznapi szexrabszolgák annál inkább. ´rült szereplőin keresztül pedig az emberi szexualitást és az ahhoz kapcsolódó moralitás relációit vizsgálja, gyakran és kedvvel lépve át a női-férfi szerepek konvencionális határait.
A határesetek márpedig izgalmasak, és ha valamiért, ezért igazán szerethetjük Almodóvart. Két férfiról szól az új film története, ez eleve szokatlan, hiszen a rendező eddig rendre túlsúlyozta a nőket. A melodráma ráadásul eddig nőműfajként volt elkönyvelve, ezzel a tévhittel is szembeszáll. Az egyik főhős, a külsőre maszkulin argentin újságíró, Marco (Dario Grandinetti) mindjárt a film elején
elsírja magát egy táncperfomanszon
Aztán később is sokat sír (női szokás), ráadásul beleszeret a legmacsóbb nőbe, Lydiába (Rosario Flores), egy összetört lelkű bikaviadorba, annak a - foglalkozásához viszonyítva irracionális - kígyófóbiája kapcsán. A másik főszereplő az együgyű ápoló, Benigno (Javier Camara), aki húsz évet töltött édesanyja ápolásával, még szűz, és éppen az agyhalott Aliciát (Leonor Watling), titkos szerelmét, a sápadtan is makulátlan szépségű balerinát gondozza hivatásszerűen éjjel-nappal. A két férfi úgy talál egymásra (azon kívül, hogy a nyitójelenetben már megvolt a lelki találkozás), hogy fent nevezett "matadóra" kinyíratja magát a bikával, illetve csak majdnem, és ő is bekerül az agyhalottak kórházába. A helyre, ahol a férfiak úgy gondozzák a nőket, mintha azok éppen csak éberen aludnának. Ki tudja? A női agy mindenre képes. De ez már eszelős, egy halott nőt kifesteni, manikűrözni, pettingelni vele a viszontlátás reményében. Meg elmesélni neki mindent, különös tekintettel a városban zajló táncelőadásokra. Miért ne? Történtek már csodák. Volt már olyan, hogy tizenhat év múlva felébredt a kómából valaki, és nem találta elég trendinek a dauerját meg áptudétnek a műveltségét. Ezek a mesék a film legfelkavaróbb pillanatai. Hogy egy férfi ilyen odaadással kommunikáljon!
Utóbbi filmjeiben, ha lehet ilyet mondani, a rendező már kifejezetten mértékletes. Kevésbé borzolja a középosztály kedélyeit, csupán a tarkójára csap, nehogy elbóbiskoljon a nagy merengés közepette. Oscar-díjas előző filmje a Mindent anyámról, egy színházi előadással ér véget, ez meg azzal kezdődik. Még a függöny is ugyanaz. Pina Bausch táncol a színpadon másodmagával a Café Müller című darabban, megelőlegezve a későbbi szorongani valót. A záróképek pedig a világhírű német koreográfusnő nálunk Zöld Föld címmel bemutatott bukolikus Masurka Fogójából valók. Ennek magyar vonatkozásai is vannak. Nemcsak az, hogy a darab kelet-európai anyaggyűjtő körútján
Pina Bausch feltűnt a Ráckertben
is, hanem hogy a vízesés képét a gellérthegyi csodáról mintázta.
A színház ilyetén felhasználása Almodóvarnál több film óta annak a beismerése, hogy egy narratív mozi, legyen bármilyen színpompás vagy provokatív, soha nem működik olyan minimalista, felidéző módon, ahogy a tánc. Mégiscsak színház az egész világ, és nem film.
A film közepe táján egy álomjelenetben a brazil énekes, Caetano Veloso szívfacsaró performanszát láthatjuk (a Mindent anyámról főszereplője, Marisa Paredes itt megjelenik egy percre). Geraldine Chaplin is kapott szerepet, talán azért, hogy felidézze a spanyol film hőskorát és az örök női szépséget. Beszélhetnénk még arról a zseniális némafilmbetétről, amely a rendező film iránti szeretetét ugyanúgy elmondja, mint a zsugorodó szerető történetét vagy Jézus és az ő agyhalott Szűz Máriájának legendáriumát. Erről persze többet nem árulhatok el, mert a nagy kérdés pont itt rejlik. Vajon a test emlékezik-e? Túláradó, önző szeretetünkkel jogunk van mindenhatónak lenni a halottak felett? Valóban az a nő a jó nő, aki tud mindent és mégis hallgat?
- sisso -
Forgalmazza a Budapest Film
Pedro almodóvar filmjei
Pepi, Luci, Bom és a többi lányok, 1980
Szenvedélyek labirintusa, 1982
Rossz szokások, 1983
Mivel érdemeltem ki ezt? 1985
Matador, 1986 (az első, magyar mozikban is bemutatott filmje)
A vágy törvénye, 1986
Nők a teljes idegösszeomlás szélén, 1987
Kötözz meg és ölelj! 1989
Tűsarok, 1991
Kika, 1993
Titkom virága, 1995
Eleven hús, 1997
Mindent anyámról, 1998
Beszélj hozzá! 2001
