A 90-es évek elején a Históriában jelent meg évről évre a különböző szakalapítványi támogatásokban részesülők névsora, és ebből a nem pesti germanistáknak is kiderülhetett, hogy a szigorú tanár és élvezetes előadó hírében álló Hessky Regina irányításával munkacsoport alakult egy új német-magyar kéziszótár elkészítésére. Majd néma csend.Akétnyelvű szótárakkal ez idő tájt már nem sokat lehetett kezdeni. A jobb középiskolákban javasolták a Halász Előd-féle középszótárak mellé a Wahrig vagy a Duden egynyelvű értelmező szótárak beszerzését, a felsőfokúaknak pedig a helyes szótárhasználat szinte paleográfia lightként illeszkedett a stúdiumba. A Halász-szócikkekben nem lehetett egyértelműen behatárolni a jelentéseknek sem az érvényességi körét, sem a megjelenési formáit a mondatban. Egy-egy magyaros szókapcsolat átültetésénél, ha a Halász ajánlott is valamit, érdemes volt visszakeresni a Duden általános értelmezőjében, hogy van-e nyoma az aktuális német nyelvben, az adott szövegkörnyezetben használható-e (rendszerint bukta!), majd lehetett alternatíva után kutatni a német szinonima- vagy frazeológiai szótárban. Gyakran kapóra jött Ármósné-Rátz 8000 germanizmus vagy Hessky Regina Durch die Blume című segédkönyve.
Játszadoztunk, mint házinéni a keresztrejtvényfejtéssel. Kétségtelenül belénk vésődött, hogy ez a fordításbiznisz nem úgy van, hogy egy az egyben: két nyelv (és minden, ami mögötte van) az istennek sem kongruál egymással.
A megbízható szótár hiánya
mély nyomott hagyott, még a tolmács-fordítók felkészültségét is döntően befolyásolta. Közben a szótárpiacon megesett a hazai könyvkiadás legnagyobb szégyene, különösen, hogy mit einem blauen Auge (mondom, olcsón) meg lehetett úszni. A Merényi Kiadó jutányos áron, fiatalos köntösben reaktiválta a Kelemen Béla-féle, két háború közt használt német szótárt, aminek legfrissebb átdolgozott kiadását 1942-ben vehette kezébe a nagyérdemű. Még látatlanban, mint a kukoricát lábon véve is szükség lett volna egy általános igényeket kielégítő új kétnyelvű szótárra.
2000-ben, nyolcéves vajúdás után végre megjelent a Német-magyar, most pedig az új tanévre a Magyar-német kéziszótár Hessky Regina főszerkesztésében. A szemléletbeli, tartalmi és tipográfiai újdonságok többsége két éve már hatalmasat szólt, ezeket az új kötet is megőrzi. A recenzens, és jobb, ha inkább tesztelőnek hívja magát, csak azt vizsgálhatja, hogy a szótárkészítők sikerrel találták-e meg azt a 30 ezer címszót, amely a nyelvet reprezentálja, és a használó kommunikációs igényeinek is megfelel-e. Nyilván nemcsak a nyelv centrumából kerültek be kifejezések, de fontos, hogy a trendi szavak felüthetőek legyenek, ugyanakkor némi nyelvi kitérőt is tehessünk köztörténelmi korunkba, a jelen és a közelmúlt nyelvébe. Az új szótár minden korosztálynak szól. Egyetlen forrása azoknak, akik a Bravo újság Liebe, Sex und Zärtlichkeit című felvilágosító rovatán nőnek fel (a magömlés hiányzott a Halászból), drogos bajorok balatoni bulijába tévednek (füvezik, belövi magát, heroinfüggő), vagy jelentősebb civilizációs betegségektől szenvednek (anorexia, parlagfű). A szótár
általános köznyelvi szinten
követi a banki, adózási, közjogi rendszer és a politikai berendezkedés változását. Néhány helyen kodifikációs zavarában szül megoldást: a számítógépes szókincs összeválogatása (miért van alaplap, és miért nincs merevlemez vagy winchester?) és magyarosítása (flopi) is olykor ezt tükrözi. El kell ismerni, ehhez még hiányzik a magyar nyelvű lexikális zsinórmérték, és az erős angolszász befolyás miatt az informatikai szókincs leírásával a német nyelvészek is hadilábon állnak. (Valóban Systemadministratornak hívják odaát a rendszergazdát, mint ahogy az a szótárban olvasható?) Az előszó ígéri, hogy a szótár tartalmi körülírással jegyzi azokat a címszavakat, amelyeknek nincs egyértelmű német megfelelője. A példának hozott téliszalámi azonban rögtön kimaradt, és felemás a helyzet a többi hungarikummal is (a lángost körülírja, a paprikás krumplit kifelejti). Apróságokon szőrözhetnénk még, de ez nem érinti az összbenyomást: a szótárban visszaköszönnek a nyomtatott és elektronikus sajtó vegyes stílusjegyei, a magán- és közbeszéd élő fordulatai, így a Hessky nem a német nyelv archívuma, hanem szótáresszenciája. A Magyar-német fogásra is vékonyabb a Halásznál, jóval kevesebb például az igekötős igék száma, de egy-egy szócikkben minden jelentést külön, arab számmal ír le. A kevesebb így lesz sokkal több. Evangélium háromszor: mint újszövetségi könyv, újszövetségi tanítás és a mise része. Innentől igazán nem lehetünk olyan hülyék, hogy elszúrjuk a használatát. Nekem bejött, hogy egyszerre modern és tanáros. Az élő nyelvet írja le, de nem adja oda magát a köznyelv romlásának, kis konzervatív stichhel a szótár végig jobb állapotban van, mint maga a nyelv.
- bogár -
Nemzeti Tankönyvkiadó-Grimm Kiadó, 2002; szerkesztők: Hessky Regina-Bernáth Csilla-Iker Bertalan-Kiss Mónika-László Sarolta-Stockbauer Csilla; 6800 Ft
