folyóirat - Prizma: A gyerekfilm félelmetes világa

  • - izs -
  • 2011. május 19.

Zene

Már a borító is rosszat sejtet: egy nem épp bizalomgerjesztő bagoly mereszti rám sárgásan gonosz szemét, pupillái helyén két (még) mosolygó kisgyerek arca látszódik. Odabent sem derűsebb a helyzet: Kapitány Eszter játékosságukban is rémisztő illusztrációi tökéletes kiegészítői, vagy inkább fokozói a pár havonta megjelenő magazin legfrissebb számának.
Már a borító is rosszat sejtet: egy nem épp bizalomgerjesztõ bagoly mereszti rám sárgásan gonosz szemét, pupillái helyén két (még) mosolygó kisgyerek arca látszódik. Odabent sem derûsebb a helyzet: Kapitány Eszter játékosságukban is rémisztõ illusztrációi tökéletes kiegészítõi, vagy inkább fokozói a pár havonta megjelenõ magazin legfrissebb számának.

"A Gonosz szinte karnyújtásnyira van, legyen az lelketlen nagynéni, eltúlzott leckéztetéssel élõ gyártulajdonos, szadista igazgatónõ, vagy éppen egyedülálló kékharisnya képében megjelenõ gyermekgyilkos boszorkány. [Roald] Dahl szótára szerint tehát a gonosz erõk összefoglaló neve: felnõtt. (...) Az író által használt valamennyi fantasztikus, tarka kalandokkal, mókás és szerencsés végkimenetelû izgalommal járó esemény sem tudja elfedni azt a sorok közt megbúvó, mégis határozott alapállítást, amely szerint a gyermeklét maga a szenvedés, a fenyegetettség eleve elrendelt állapota. Maga a fizikum is hátrányt jelent, hiszen törékeny, apró testük sebezhetõvé teszi a gyerekeket, és ez egyben valamiféle bezártságot is jelképez" - derül ki a szokásához híven most is kimondottan izgalmas témát tárgyaló kiadvány egyik legjobban sikerült írásából (szerzõ: Tüske Zsuzsanna). A többiek egyebek mellett a gyerekfilm mûfaji meghatározásának kínkeserves voltával, a tinihorrorok "szex egyenlõ halál" alaptézisével, valamint a gyerekszereplõk kiválasztásának meglepõen erotika-központú eljárásmódjaival foglalkoznak - és akkor a középiskolát a földi pokol megtestesítõjeként felfestõ, ügyesen elhelyezett Stephen King-idézetekrõl még nem is beszéltünk.

A hátsó traktusban fellelhetõ kritikák cseppet terjengõsek, a Kísérleti és kisjátékfilm rovatból pedig egyértelmûen a világító szemû fekete macska viszi a prímet - kár, hogy elvileg csak háttérként szolgál a szövegekhez.

104 oldal, 800 Ft

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.