folyóirat - Prizma: A gyerekfilm félelmetes világa

  • - izs -
  • 2011. május 19.

Zene

Már a borító is rosszat sejtet: egy nem épp bizalomgerjesztő bagoly mereszti rám sárgásan gonosz szemét, pupillái helyén két (még) mosolygó kisgyerek arca látszódik. Odabent sem derűsebb a helyzet: Kapitány Eszter játékosságukban is rémisztő illusztrációi tökéletes kiegészítői, vagy inkább fokozói a pár havonta megjelenő magazin legfrissebb számának.
Már a borító is rosszat sejtet: egy nem épp bizalomgerjesztõ bagoly mereszti rám sárgásan gonosz szemét, pupillái helyén két (még) mosolygó kisgyerek arca látszódik. Odabent sem derûsebb a helyzet: Kapitány Eszter játékosságukban is rémisztõ illusztrációi tökéletes kiegészítõi, vagy inkább fokozói a pár havonta megjelenõ magazin legfrissebb számának.

"A Gonosz szinte karnyújtásnyira van, legyen az lelketlen nagynéni, eltúlzott leckéztetéssel élõ gyártulajdonos, szadista igazgatónõ, vagy éppen egyedülálló kékharisnya képében megjelenõ gyermekgyilkos boszorkány. [Roald] Dahl szótára szerint tehát a gonosz erõk összefoglaló neve: felnõtt. (...) Az író által használt valamennyi fantasztikus, tarka kalandokkal, mókás és szerencsés végkimenetelû izgalommal járó esemény sem tudja elfedni azt a sorok közt megbúvó, mégis határozott alapállítást, amely szerint a gyermeklét maga a szenvedés, a fenyegetettség eleve elrendelt állapota. Maga a fizikum is hátrányt jelent, hiszen törékeny, apró testük sebezhetõvé teszi a gyerekeket, és ez egyben valamiféle bezártságot is jelképez" - derül ki a szokásához híven most is kimondottan izgalmas témát tárgyaló kiadvány egyik legjobban sikerült írásából (szerzõ: Tüske Zsuzsanna). A többiek egyebek mellett a gyerekfilm mûfaji meghatározásának kínkeserves voltával, a tinihorrorok "szex egyenlõ halál" alaptézisével, valamint a gyerekszereplõk kiválasztásának meglepõen erotika-központú eljárásmódjaival foglalkoznak - és akkor a középiskolát a földi pokol megtestesítõjeként felfestõ, ügyesen elhelyezett Stephen King-idézetekrõl még nem is beszéltünk.

A hátsó traktusban fellelhetõ kritikák cseppet terjengõsek, a Kísérleti és kisjátékfilm rovatból pedig egyértelmûen a világító szemû fekete macska viszi a prímet - kár, hogy elvileg csak háttérként szolgál a szövegekhez.

104 oldal, 800 Ft

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.