A zenekar harmadik nagylemeze az eddigi legkiforrottabb anyaguk lett, a már védjegyüknek számító westernes indie-rock hangzásról azonnal fel lehet ismerni. Emellett az is nyilvánvaló, mennyire magán viseli a frontember ízlésének lenyomatát. Henri Gonzo igazi különc, öntörvényű dalszerző, aki gond nélkül rak be egy közel ötperces instrumentális szerzeményt (Pomeline’s Bicycle) nyitódalnak, vagy helyez el olyan filmtörténeti és irodalmi áthallásokat a szövegeiben, amelyek aligha tartoznak az átlag Fran Palermo-rajongók alapélményei közé.
A címadó dalt például Leonard Cohen ihlette, közjátékként Henri kedvenc argentin írója, Julio Cortázar sorai hangzanak el, míg az Under the Knife-hoz Baltasar Gracián 17. századi barokk prózaíró adta az inspirációt. Utóbbi szám (vagyis a zenéje) egyébként a Dalfutár legutóbbi évadából is ismerős lehet, ahol a Subscribe tagjai metálosra hangszerelték, Szendrői Csaba (Elefánt) írt rá szöveget, Király Linda pedig elhörögte, a műsor történetének egyik legemlékezetesebb pillanatát okozva. Henrin már akkor is látszott, hogy nem igazán tetszik neki, ahogyan a dalát újraértelmezték, szóval egyfajta fricska lehet, hogy most csak azért is megmutatta a saját verzióját.
A lemez többi számának is mind megvan a maga története. A Demons on the Beach egy pánikroham nyomán született, a Jeopardy a FOMO című filmhez hasonlóan (amelynek ez a főcímdala) a fiatalon átélt és elkövetett tragédiák feldolgozásáról szól, a Chilly című záródalban pedig pár utalás erejéig a járványhelyzet is megjelenik.
MZK Publishing, 2020
