„Gyakran elgondolkozom azon, hogy mennyivel jobb lenne csak a kertben foglalkozni mindenfélével, és itthon, amikor az embernek kedve támad, akkor egy kicsit zenélni. Nekem nagyon nagy teher volt mindig, hogy időre elkészüljek mindennel, és akkor, pont akkor legyen kedvem játszani, és azt a darabot játszani. Ezt valószínűleg a nagyanyámtól örököltem, aki mindig nagyszerűen főzött, és mi általában egykor megebédeltünk. Ha valami miatt időre kellett elkészülnie, ideges lett és elrontotta. Nekem is kellemetlen feszültséget okoz a határidő. Pedig tudom, hogy a kényszer szükséges. Ha nem csinálnám, akkor viszont hiányozna. Nem a nyilvános zongorázás, hanem hogy közösen átéljünk valamit, mert az igazán jó dolog.”
Így beszélt Ránki Dezső létező vagy nem létező szereplésvágyáról. Valóban nem ad sok koncertet, így becsüljük meg, hogy feleségével, Klukon Edittel négykezeseket játszik az Ars Sacra Fesztiválon. Akik ismerik kettejük repertoárját, nem lepődnek meg, hogy Liszt-szimfonikus költeményeket is előadnak saját átiratban, s persze mellé a zeneileg nagyon is rokon francia Ravel műveit (BMC, szeptember 15., hét óra).
Egy másik komolyzenész is reflektorfénybe kerül ebből a nagyra becsült korosztályból.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
