mi a kotta?

Fújjad, leány, fújjad

  • mi a kotta
  • 2020. augusztus 23.

Zene

„Be kell vallanom, hogy a zenéhez fűződő viszonyom tisztán védekező jellegű. Állandóan arra törekszem, hogy megóvjam magam tőle. Ha rajtam múlik, nem járok sem hangversenyre, se operába. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elmúlt néhány év során lassan felismertem Verdi és az olasz opera nagyságát. Mivel a zene elég erős és hatalmas ahhoz, hogy befolyásolja a tudatalattit, a magam részéről inkább mellőzöm, amikor nem tudatosan hallgatom. Ha dolgozom, kizárom az életemből. A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy lealacsonyítsam és háttérzajnak tekintsem.”

Ha feltehetnénk olvasóinknak a kérdést, hogy ugyan kitől is származik a zene iránti óvatos tartózkodást megvalló fenti pár mondat, alkalmasint vajmi kevesen tippelnének Federico Fellinire – már amennyiben nem látnák közben e heti ajánlónk fotóillusztrációját a trombitáló Gelsominával, azazhogy Giulietta Masinával. Hiszen Fellini filmjeivel kapcsolatban rögvest és okvetlenül az első körben az eszünkbe jutnak a zenék, döntően persze Nino Rota dallamai: az Országúton vagy a 8 és fél cirkuszi porondzenéjétől az Amarcord nosztalgikus melódiájáig. Hogy a virtigli klasszikus komponista Rota eme szerzeményei beillenek-e a komolyzene körébe, azon ugyan lehetne éppenséggel vitatkozni egy sort, ám hogy vonatkozó colonna sonorái a 20. század legismertebb hangszeres muzsikái közé tartoznak, ahhoz kétség sem férhet. Jövő csütörtökön ezekből a filmzenékből kínál majd reprezentatív válogatást az Óbudai Danubia Zenekar szabadtéri koncertje az idei Fellini-centenárium apropóján (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, július 30., nyolc óra, esőnap: július 31.). A program A bikaborjaktól (1953) egészen a Rota halálának esztendejében leforgatott, 1979-es Zenekari próbáig ível majd, emléket állítva Fellininek és „legértékesebb munkatársának”, méghozzá Rota unokatestvére, Marcello Rota vezényletével.

Egyebekben választhatjuk a március óta oly gyors ütemben kiépült netes kínálatot. Mondjuk a Zeneakadémia jövő szerdai közvetítését, amely Takács-Nagy Gábor és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara 2016-os közös koncertjének felvételét ígéri honlapon, Facebookon és YouTube-csatornán (július 29., fél nyolc). A program az elragadó karmester legsajátabb terrénumát idézi, hiszen egy Haydn- és egy Mozart-mű szólal majd meg újólag: az előbbi mestertől a 94. (G-dúr, Meglepetés) szimfónia, az utóbbitól pedig ugyane hangnemből az I. fuvolaverseny.

Vagy persze keresgélhetünk a világhálón operaelőadások után is, akár többször is rálelve például A sevillai borbélyra. Ezt az elnyűhetetlen, megunhatatlan és jószerint elronthatatlan operát ugyanis egészen vasárnap késő délutánig újranézhetjük a Glyndebourne-i Fesztivál 2016-os előadása révén: többek között Danielle de Niese és Alessandro Corbelli főszereplésével (youtube.com/c/glyndebourne/videos). Vagy megkaphatjuk Figaróék sztoriját egyenesen Sevillából, hiszen az Opera Vision most péntektől az ottani Teatro de la Maestranza produkcióját is felveszi időszakos szortimentjébe (youtube.com/c/OperaVision/
videos). Ám most már egy szót se többet e Rossini-csodáról, elvégre a jövő héten még erősebb indokunk lesz majd ezt a vígoperát emlegetni!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.