mi a kotta?

Fújjad, leány, fújjad

  • mi a kotta
  • 2020. augusztus 23.

Zene

„Be kell vallanom, hogy a zenéhez fűződő viszonyom tisztán védekező jellegű. Állandóan arra törekszem, hogy megóvjam magam tőle. Ha rajtam múlik, nem járok sem hangversenyre, se operába. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elmúlt néhány év során lassan felismertem Verdi és az olasz opera nagyságát. Mivel a zene elég erős és hatalmas ahhoz, hogy befolyásolja a tudatalattit, a magam részéről inkább mellőzöm, amikor nem tudatosan hallgatom. Ha dolgozom, kizárom az életemből. A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy lealacsonyítsam és háttérzajnak tekintsem.”

Ha feltehetnénk olvasóinknak a kérdést, hogy ugyan kitől is származik a zene iránti óvatos tartózkodást megvalló fenti pár mondat, alkalmasint vajmi kevesen tippelnének Federico Fellinire – már amennyiben nem látnák közben e heti ajánlónk fotóillusztrációját a trombitáló Gelsominával, azazhogy Giulietta Masinával. Hiszen Fellini filmjeivel kapcsolatban rögvest és okvetlenül az első körben az eszünkbe jutnak a zenék, döntően persze Nino Rota dallamai: az Országúton vagy a 8 és fél cirkuszi porondzenéjétől az Amarcord nosztalgikus melódiájáig. Hogy a virtigli klasszikus komponista Rota eme szerzeményei beillenek-e a komolyzene körébe, azon ugyan lehetne éppenséggel vitatkozni egy sort, ám hogy vonatkozó colonna sonorái a 20. század legismertebb hangszeres muzsikái közé tartoznak, ahhoz kétség sem férhet. Jövő csütörtökön ezekből a filmzenékből kínál majd reprezentatív válogatást az Óbudai Danubia Zenekar szabadtéri koncertje az idei Fellini-centenárium apropóján (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, július 30., nyolc óra, esőnap: július 31.). A program A bikaborjaktól (1953) egészen a Rota halálának esztendejében leforgatott, 1979-es Zenekari próbáig ível majd, emléket állítva Fellininek és „legértékesebb munkatársának”, méghozzá Rota unokatestvére, Marcello Rota vezényletével.

Egyebekben választhatjuk a március óta oly gyors ütemben kiépült netes kínálatot. Mondjuk a Zeneakadémia jövő szerdai közvetítését, amely Takács-Nagy Gábor és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara 2016-os közös koncertjének felvételét ígéri honlapon, Facebookon és YouTube-csatornán (július 29., fél nyolc). A program az elragadó karmester legsajátabb terrénumát idézi, hiszen egy Haydn- és egy Mozart-mű szólal majd meg újólag: az előbbi mestertől a 94. (G-dúr, Meglepetés) szimfónia, az utóbbitól pedig ugyane hangnemből az I. fuvolaverseny.

Vagy persze keresgélhetünk a világhálón operaelőadások után is, akár többször is rálelve például A sevillai borbélyra. Ezt az elnyűhetetlen, megunhatatlan és jószerint elronthatatlan operát ugyanis egészen vasárnap késő délutánig újranézhetjük a Glyndebourne-i Fesztivál 2016-os előadása révén: többek között Danielle de Niese és Alessandro Corbelli főszereplésével (youtube.com/c/glyndebourne/videos). Vagy megkaphatjuk Figaróék sztoriját egyenesen Sevillából, hiszen az Opera Vision most péntektől az ottani Teatro de la Maestranza produkcióját is felveszi időszakos szortimentjébe (youtube.com/c/OperaVision/
videos). Ám most már egy szót se többet e Rossini-csodáról, elvégre a jövő héten még erősebb indokunk lesz majd ezt a vígoperát emlegetni!

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán
Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék."

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.