Koncert

Geneva Jacuzzi

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2013. november 23.

Zene

Geneva Jacuzzi egy Los Angeles-i, mondjuk úgy, művésznő, akit a nagyközönség leginkább onnan ismerhet, hogy egy időben szintizett Ariel Pink zenekarában, valamint romantikus szálak is fűzték nevezett fiatalemberhez.

Egyébként kábé ezer különböző néven adott ki szemcsés-zavaros, az ironikusan nosztalgikus VHS-esztétikából és a minimál-szintis-wave-es-elektropopos megszólalásból félamatőr módon összebarkácsolt zenéket és videókat; és bármennyire nem úgy tűnik ez leírva, a többségük egész normális, dúdolható, szerethető popszám, illetve látványos, szórakoztató mozgókép.

Azért azt így is lehetett sejteni (ha máshonnan nem, hát a szervező Küss Mich minden részletre kiterjedő ajánlójából), hogy ez nem hagyományos koncert lesz, hanem sokkal inkább afféle őrült performansz. Innentől kezdve már csak az volt a kérdés, hogy a teljesen értelmetlen, ám öntelten fontoskodó vagy a teljesen értelmetlen, ám önfeledten idióta és magával ragadó fajtából. Nagyjából úgy a fellépés felénél, amikor Jacuzzi az egyik szám közben kiment a klub elé, letolta a nadrágját, és pucér fenekét az üvegablakhoz nyomta, már mindenki biztos lehetett benne, hogy szerencsére az utóbbiról van szó. Az aprócska, elég sokáig egy csúnya sárga esőkabátban nyolcvanas évekbeli guminőket gyilkoló, madonnás fejmikrofonba éneklő-beszélő művésznő rendkívül látványos show-t csinált, még úgy is, hogy igazából olyan nagyon sok minden nem történt. Gyakorlatilag szünet nélkül mentek a laptopról ezek a tényleg nem kellemetlen számok, Jacuzzi táncolt, papírokat tépkedett és fel-alá rohangált (a műsor második felében talán több időt töltött a közönség között, mint a színpadon), néha eltűnt, majd újra megjelent, illetve volt neki egy démonikus nézése, amit bizonyos időközönként bevetett, és ez mindig feldobta a műsort. Tényleg nem hiányzott innen semmiféle sótlan háttérzenész pasi, aki alibiből ütögeti a szintetizátort; élvezetes hülyeség volt ez a legjobb fajtából.

Toldi, október 15.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.