A skót négyessel kapcsolatban még azt a szokatlan tényt fontos megemlíteni, hogy eddig mindegyik lemezükkel jártak Magyarországon. Mondjuk, nem sok hiányzott, hogy az idei szigetes koncert elmaradjon: Kapranos a fellépés délutánján a tudta nélkül mogyorót fogyasztott a helyszínen, és az ételallergia úgy kiütötte, hogy csak egy XXL-es kalciuminjekcióval sikerült feltámasztani. Végül aztán minden rendben volt, Franzék a fesztivál egyik legjobb buliját adták, ráadásul öt dalt is előadtak a Right Thoughtsról - az album felét, és jó hír volt, hogy ezek a számok egyáltalán nem lógtak ki a műsorból.
A skótokat ezúttal olyan, a tánczenével jó viszonyt ápoló figurák segítették, mint Björn Yttling, Todd Terje és a Hot Chip tagjai. A jelszó az volt, hogy "vissza a gitárokhoz!", de azért a második album, a You Could Have It So Much Better zúzása csak nagy ritkán köszön vissza. A korszellemhez igazodva jó rövid album lett a Right Thoughts, kurta dalokkal, melyeket elsősorban a frontember és a Kyle MacLachlan-hasonmásverseny egyik előkelő helyezését bitorló gitáros, Nick McCarthy szerzett. A Right Action egyből jó kis groove-os nyitány, és a tánchajlam a Game-környéki Queent idéző Evil Eye-ban is folytatódik. A Love Illuminationt vicces orgonaszóló, a Stand On The Horizont bossa novás betét dobja fel, a Fresh Strawberries meg elmehetne komplett idézetgyűjteménynek - ahány kritika, annyi asszociáció született róla, de abban sokan egyetértettek, hogy a Beatles vokáljait lehetetlen nem kihallani belőle. A Bulletben aztán felbukkan a Franz Ferdinand rockosabb énje is, és ez a dal nem feltétlenül csak a "yeah I try" sor ismételgetése miatt juttatja az ember eszébe a Rolling Stonest.
Idáig minden szép és jó, a hetedik számtól viszont sajnos kicsit leül a hangulat - amúgy a továbbiakkal sincs nagy baj, csak valahogy nem igazán tudom felidézni őket, főleg a Universe Expandedet és a Brief Encounterst. Rémlik, hogy a Treason! Animalsban fura hangok bugyognak, és hogy a záró Goodbye Lovers & Friends című kamu búcsúdalban Kapranos elénekli a "nem szeretem a popzenét" sort... amit nyilván kéretik nem komolyan venni: valószínűleg az ötödik lemezre sem kell majd újabb négy évet várni, mert ahogy a Sziget-koncert is bizonyította, a Franz Ferdinand tagjai most tényleg nagyon élvezik azt, amit csinálnak.
Domino/Neon Music, 2013
