Lemez

Grigorij Szokolov régi Bach-felvételei

  • - csont -
  • 2013. június 1.

Zene

Amikor tíz éve, mintegy új Richterként Grigorij Szokolov feltűnt a budapesti koncertéletben, még a legtájékozottabbak is azt kérdezhették: eddig hol volt? A most megjelent két CD részben választ adhat a kérdésre, ugyanis három régi (1975, 1982, 1989) koncertfelvételen Bach műveit adja közre. Nem jó pillanatban érkezett a Goldberg-variációk (BWV 988), hiszen nemrég Jevgenyij Koroljov koncertje adott meghaladhatatlannak tűnő példát e mű kolosszális dimenzióiról. Szokolovnak mintha mindössze kétféle hangja lenne, az egyik (rögtön az 1. variációban) a gépzongoraszerű zakatolás, a másik (rögtön a 3. változatban) a lágy, szinte chopini csipkés elomlás. Nem vitás ugyanakkor, hogy komolyan elemezte a darabot: a polifónia tökéletesen érvényesül, a sokféle, bonyolult életet élő szólamok erős plaszticitással lépnek elénk. De inkább hideg és sietős az egész interpretáció (pár elütéssel), semmint elmélyült, ihletett. Persze hatott rá Gould 1955-ös felvétele (ugyan kire nem hatott?!), de Szokolov annak felhőtlen szabadsága nélkül muzsikál; ami Gouldnál szárnyal, nála inkább csak verdes. A c-moll partita (BWV 826) bevezetőjében túlzottan beethovenizálja Bachot, a kezdő akkordok úgy szólnak, mintha az azonos hangnemű op. 111-es szonátát hallanánk. Hamis fenség ez. E mű (és a következő, a-moll Angol szvit, BWV 807) köztudottan táncok sorozata, de Szokolovnál ebből vajmi kevés érzékelhető, játéka ritkán könnyed, darabos, merev. Mi már - szerencsénkre! - egy másik Szokolovot ismertünk meg.

Melogyija, 2013; 2 CD

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.