Lemez

Grigorij Szokolov régi Bach-felvételei

  • - csont -
  • 2013. június 1.

Zene

Amikor tíz éve, mintegy új Richterként Grigorij Szokolov feltűnt a budapesti koncertéletben, még a legtájékozottabbak is azt kérdezhették: eddig hol volt? A most megjelent két CD részben választ adhat a kérdésre, ugyanis három régi (1975, 1982, 1989) koncertfelvételen Bach műveit adja közre. Nem jó pillanatban érkezett a Goldberg-variációk (BWV 988), hiszen nemrég Jevgenyij Koroljov koncertje adott meghaladhatatlannak tűnő példát e mű kolosszális dimenzióiról. Szokolovnak mintha mindössze kétféle hangja lenne, az egyik (rögtön az 1. variációban) a gépzongoraszerű zakatolás, a másik (rögtön a 3. változatban) a lágy, szinte chopini csipkés elomlás. Nem vitás ugyanakkor, hogy komolyan elemezte a darabot: a polifónia tökéletesen érvényesül, a sokféle, bonyolult életet élő szólamok erős plaszticitással lépnek elénk. De inkább hideg és sietős az egész interpretáció (pár elütéssel), semmint elmélyült, ihletett. Persze hatott rá Gould 1955-ös felvétele (ugyan kire nem hatott?!), de Szokolov annak felhőtlen szabadsága nélkül muzsikál; ami Gouldnál szárnyal, nála inkább csak verdes. A c-moll partita (BWV 826) bevezetőjében túlzottan beethovenizálja Bachot, a kezdő akkordok úgy szólnak, mintha az azonos hangnemű op. 111-es szonátát hallanánk. Hamis fenség ez. E mű (és a következő, a-moll Angol szvit, BWV 807) köztudottan táncok sorozata, de Szokolovnál ebből vajmi kevés érzékelhető, játéka ritkán könnyed, darabos, merev. Mi már - szerencsénkre! - egy másik Szokolovot ismertünk meg.

Melogyija, 2013; 2 CD

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.