Lemez

Kid Cudi: Indicud

  • G. A.
  • 2013. június 1.

Zene

Mintha évszázadok teltek volna el azóta, hogy Kid Cudi a keleti parti alter-hiphop Kanye West császári birodalma felől érkező wunderkindjeként lecsapott volna egy ropogós ászt az asztalra a Day 'n' Nighttal, pedig csupán három és fél esztendeje volt. A hipersebességre kapcsolt popzenében csak a folyamatos termelés garantálja a fennmaradást, de ugyanez szavatol a megragadhatatlanságért is: a WZRD-projektet és a mixtape-jét is beleszámolva Cudi a feltűnése óta már öt albumot legyártott, úgyhogy elég volt párat pislogni ahhoz, hogy valamelyik véletlenül kimaradjon.

De míg az állandó jelenlét korparancsát világosan érti a leszedált tempók 29 éves kismestere, a velős fogalmazást előíró rendeletet figyelmen kívül hagyja: az Indicudot 18 tétel puffasztja éppen 70 percesre. A lemez számos terét benyugtatózott, ködös, voltaképp hangulatos, de monoton és már a második hallgatásnál szívfájdalom nélkül átléptethető trackek párnázzák ki, amelyek a türelmetlenebb hallgatók számára észlelhetetlenné tehetik az anyag valódi kincseit: a THC-felhőn megpihenő Red Eye-t, amelybe a Haim zenekar nővérei csepegtetik a mérget, a kalapáló dobgépből, két ujjal nyomogatott orgonából és műfúvósokból felkent Solo Dolo, Part II-t Kendrick Lamarral és a Michael Boltont (!) is sikeresen hadra fogó, majdnem-tánczenéből sötét szintetizátorgomolygásba zuhanó Afterwardst. Vagy a kifordított MGMT-mintára ültetett Immortalt és az inszomniásan hullámzó Unfuckwittable-t, ami úgy is telitalálat, hogy Cudi kizárólag a saját, halálosan karizmatikusnak azért nem igazán nevezhető személyiségére épít benne.

Universal, 2013


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.