Lemez

Gyíkemberek közöttünk

High On Fire: Luminiferous

  • Vincze Ádám
  • 2015. augusztus 2.

Zene

Matt Pike korai évei címszavakban:

a világ legkultikusabb stonerzenekara és -lemeze (a Sleep és a Dopesmoker); évekig egy ócska autó mint lakóhely; több pótos ifányi kábítószer; majd a megfáradás és egy új projekt High On Fire néven – amely már nem is annyira új, hiszen az első lemez épp tizenöt éve jött ki. Azóta a Sleep is újjáalakult pár koncert erejéig, a High On Fire pedig szorgalmasan szállítja a nagylemezeket: a Luminiferous immmár a hetedik anyaga az oaklandi brigádnak.

Amíg az együtt induló (és egykor nálunk is közösen fellépő) zenekarok közül a Mastodon majdhogynem progresszív rockba ment át, addig Matt Pike és zenekara csaknem pontosan ugyanazt csinálja, mint annak idején: maradt a bárdolatlan gitárhangzás, Des Kensel rituálisan pulzáló dobtémái, és a főhős szemgolyórepesztő bömbölése is majdhogynem a régi. Igazságtalan lenne azonban a Luminiferous esetében helyben topogásról beszélni, hiszen az eddigi legkerekebb, legkompaktabb, úgy is mondhatnám, legslágeresebb és legkönnyebben befogadható lemezüket rakták össze Pike-ék. A nyitó The Black Plotban rögtön ott van a Mastodon The Wolf Is Loose tételének kapkodós-kvinttologatós ikertestvére egy kíméletlen, ökölrázós-üvöltözős refrén kíséretében, ami meg is adja az anyag alaphangját, bár a The Cave képében még egy akusztikusan induló, pszichedelikusabb dalt is felpakoltak a lemezre, amelyre mintha a régebbi albumokról szemezgette volna ki Pike a legjobb riffeket. A szövegekhez óvatosan kell közelíteni, mert az előzetes nyilatkozatok alapján Pike is beszopta a Nagy Összamerikai Összeesküvés-elméletet illuminátusostul, gyíkemberestül, világbankostul, és eköré szőtte a dalok témáit, viszont a Converge-gitáros Kurt Ballou produceri munkájával készült Luminiferous így is az eddigi legjobb High On Fire-lemez, sőt megkockáztatom, hogy a műfajban az év egyik csúcsteljesítménye.

E1 Music, 2015

Neked ajánljuk