Koncert

Hajam kóc

The Cure az Arénában

Zene

Voltak előzetes fenntartásaim a Cure negyedik magyarországi fellépésével kapcsolatban, mert sem a 2002-es szigetes, sem a három évvel későbbi szegedi koncert nem hagyott mély nyomokat bennem, ráadásul a zenekar 2011-ben előállt egy botrányosan gyenge koncertlemezzel.

A Szigeten adott buli túlságosan is nélkülözte a slágereket, Szegeden pedig éppen hiányzott a szintis Roger O’Donnell, ami miatt rengeteg számot át kellett hangszerelniük a többieknek úgy, hogy a szintetizátor mindig is elég fontos eleme volt a Cure hangzásának. A koncertalbum felvételekor már visszatért O’Donnell, akkor viszont épp nem volt szólógitáros, és hiába nagyszerű (ugyanakkor méltatlanul alábecsült) gitáros Robert Smith, azért nagyon hiányzott a másik hathúros.

Azóta szerencsére ez a probléma is megoldódott, ráadásul nem is akárkivel: a nagypapás kinézete miatt a Cure imázsából kissé kilógó, viszont David Bowie mellett is megfordult Reeves Gabrels remek választás, ahogy azt a mostani koncerten is hallhatjuk. Az igazi döbbenetet azonban (Smith továbbra is kiváló énekhangja és gitározása mellett) a ritmusszekció okozza – a zenekarban bő húsz éve doboló Jason Cooper most is halálprecíz, mint mindig, a show-t viszont a rockabilly-frizurás basszusgitáros, Simon Gallup viszi el, aki folyamatosan felszántja a színpadot, és statikus kollégái mellett olyan benyomást kelt, mintha egy párhuzamos univerzumban zajló koncerten venne részt.

Ennek a turnénak nincs semmilyen apropója: a Cure nyolc éve nem adott ki lemezt (már az újrakiadások is abbamaradtak): ilyenkor lehet igazi karrierösszegzést tartani. A koncert első szakaszában a tavaly harmincéves The Head On The Door viszi a prímet – a fél albumot előadják. Két dolgot fontos még megjegyezni: egyrészt a Cure soha nem játssza le ugyanazt a koncertet, így simán előfordulhat, hogy két egymást követő fellépésen csupán 20 százalékos az egyezés, vagyis – másrészt – a budapesti közönség igencsak szerencsésnek mondhatja magát, ugyanis igazi best of műsort nyomnak Smithék. A koncert első felében inkább a slágerek dominálnak, plusz kapunk egy egész jó új dalt, a Step Into The Lightot, és ezután jönnek az olyan masszívabb darabok, mint a From The Edge Of The Deep Green Sea, a Want vagy a One Hundred Years.

Az első ráadásblokk egy négytételes Seventeen Seconds-miniszett, a másodikban az albumon meg nem jelent dalok dominálnak, köztük a Holló soundtrackjéről a Burn. Az utolsóban pedig visszatérnek a slágerek, a hibátlanul játszó zenekar pedig végleg mindenkit rabul ejt – kivéve egy mellettem ülő nőt, aki már a koncert közepétől fogva az igazak álmát alussza. Egyszer majd el kell számolnia a lelkiismeretével, és amikor megkérdezik tőle, hogy „te tényleg ott voltál azon a legendás
Cure-kon­certen?”, akkor majd válaszolhatja rá, hogy „igen, de átaludtam”.

Papp László Budapest Sportaréna, október 27.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.