Koncert

Hajam kóc

The Cure az Arénában

Zene

Voltak előzetes fenntartásaim a Cure negyedik magyarországi fellépésével kapcsolatban, mert sem a 2002-es szigetes, sem a három évvel későbbi szegedi koncert nem hagyott mély nyomokat bennem, ráadásul a zenekar 2011-ben előállt egy botrányosan gyenge koncertlemezzel.

A Szigeten adott buli túlságosan is nélkülözte a slágereket, Szegeden pedig éppen hiányzott a szintis Roger O’Donnell, ami miatt rengeteg számot át kellett hangszerelniük a többieknek úgy, hogy a szintetizátor mindig is elég fontos eleme volt a Cure hangzásának. A koncertalbum felvételekor már visszatért O’Donnell, akkor viszont épp nem volt szólógitáros, és hiába nagyszerű (ugyanakkor méltatlanul alábecsült) gitáros Robert Smith, azért nagyon hiányzott a másik hathúros.

Azóta szerencsére ez a probléma is megoldódott, ráadásul nem is akárkivel: a nagypapás kinézete miatt a Cure imázsából kissé kilógó, viszont David Bowie mellett is megfordult Reeves Gabrels remek választás, ahogy azt a mostani koncerten is hallhatjuk. Az igazi döbbenetet azonban (Smith továbbra is kiváló énekhangja és gitározása mellett) a ritmusszekció okozza – a zenekarban bő húsz éve doboló Jason Cooper most is halálprecíz, mint mindig, a show-t viszont a rockabilly-frizurás basszusgitáros, Simon Gallup viszi el, aki folyamatosan felszántja a színpadot, és statikus kollégái mellett olyan benyomást kelt, mintha egy párhuzamos univerzumban zajló koncerten venne részt.

Ennek a turnénak nincs semmilyen apropója: a Cure nyolc éve nem adott ki lemezt (már az újrakiadások is abbamaradtak): ilyenkor lehet igazi karrierösszegzést tartani. A koncert első szakaszában a tavaly harmincéves The Head On The Door viszi a prímet – a fél albumot előadják. Két dolgot fontos még megjegyezni: egyrészt a Cure soha nem játssza le ugyanazt a koncertet, így simán előfordulhat, hogy két egymást követő fellépésen csupán 20 százalékos az egyezés, vagyis – másrészt – a budapesti közönség igencsak szerencsésnek mondhatja magát, ugyanis igazi best of műsort nyomnak Smithék. A koncert első felében inkább a slágerek dominálnak, plusz kapunk egy egész jó új dalt, a Step Into The Lightot, és ezután jönnek az olyan masszívabb darabok, mint a From The Edge Of The Deep Green Sea, a Want vagy a One Hundred Years.

Az első ráadásblokk egy négytételes Seventeen Seconds-miniszett, a másodikban az albumon meg nem jelent dalok dominálnak, köztük a Holló soundtrackjéről a Burn. Az utolsóban pedig visszatérnek a slágerek, a hibátlanul játszó zenekar pedig végleg mindenkit rabul ejt – kivéve egy mellettem ülő nőt, aki már a koncert közepétől fogva az igazak álmát alussza. Egyszer majd el kell számolnia a lelkiismeretével, és amikor megkérdezik tőle, hogy „te tényleg ott voltál azon a legendás
Cure-kon­certen?”, akkor majd válaszolhatja rá, hogy „igen, de átaludtam”.

Papp László Budapest Sportaréna, október 27.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?