Interjú

„Hallani tanítom az embereket”

Földes Imre, a Zeneakadémia nyugalmazott tanára

Zene

Több ezer előadás után, 89 évesen is nem szűnő lelkesedéssel hirdeti a szépséget, és nem csak a zenéét. Boldogan drukkol a kortárs zeneszerzőknek, az ítélkezést másra hagyja. Büszke a honlapjára (Földesimre.hu), amelyen hozzáférhető az életműve.

Magyar Narancs: Tanár úr előadásai nemcsak zenéről szólnak, hanem a zene koráról és művészetéről is, amitől mindjárt sokkal érdekesebb, átélhetőbb lesz a zene is. Mondana erre példát?

Földes Imre: Görög, illetve római szobrokat, reneszánsz festményeket mutatok az Orfeusz-téma feldolgozásaihoz, Gluck Orfeusza, vagy éppen az operaművészetet elindító Monteverdi zseniális Orfeója mellé, illetve Liszt szimfonikus költeménye előtt. Nem mulasztom el, hogy megmutassam a ragyogó Pierrot-kat Watteau-tól Severinin át Picassóig, Schumann nagyszerű Karneválja ürügyén. Így a zeneművekhez is közelebb kerülhetnek az emberek.

MN: Amikor előad a zenéről és mesél hozzá/mellé, valójában programot ad a zenének? Van, aki ezt elutasítja, vagy épp a zeneszerzőnek nem tetszene.

FI: Ha van egy irodalmi vagy vizuális kapcsolat, amit a zeneszerző hangsúlyozottan vállal, azt érdemes megemlíteni. Egy Haydn-szimfóniához eszemben sincs programot társítani.

MN: Egy Haydn-szimfóniát hogyan közelít egy laikus közönséghez?

FI: A zeneszerzésben mesterem, Viski János mindig azt mondta, hogy a zeneszerző a műve elején mindig meghirdet egy zenei utat, és azt járja végig. Ha megmutatom ezt az utat az első taktusoktól kezdve, akkor valójában hallani tanítom az embe­reket. Egy épület bontakozik ki előttünk. Ezt tartom a legfontosabbnak. Nem mondhatjuk, hogy minden zene így épül fel, de a hangversenytermekben megszólaló művek túlnyomó többségére ilyesféle szerkesztés jellemző.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.