mi a kotta?

Harangvirágszirom

  • mi a kotta
  • 2021. szeptember 15.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/37. hétre

„Ó, Galuppi, Baldassaro, szomorú, hogy rád lelek! / Nem vagyok süket, se vak, hogy téged meg ne értselek, / de a szívem oly nehéz, míg képzeletem száll veled. // Íme itt jössz ó zenéddel, régi kincseket kinál. / Mondd, így éltek Velencében, hol a kalmár volt király / s tengert jegyzett el a dózse, hol a Szent Márk templom áll? // Hisz a tenger ott az utca és fölötte ível át // Shylock hídja – házai­ban tartották a karnevált – / mintha látnám… pedig még csak el se hagytam Angliát. // Hogy a vízre szállt a május – így meséled, ugyebár? – / éjszakától másnap délig fellángolt a maszkabál / s felkészültek új kalandra, ifjú korban így szabály. // Ilyen dáma volt a dáma, piros ajka ily finom? / Nyakán keskeny arca lengett, mint harangvirágszirom? / Felséges mellén a férfi nyughatott mint vánkoson?” Vas István fordításában így kezdődik Robert Browning Egy Galuppi-toccata című verse, s habár nem állítható, hogy e nagy viktoriánus poétát úgy általában közeli meghittjének érezné a magyar olvasó, még így sem kizárt, hogy jobban ismerjük őt, mint az emlegetett velencei komponistát. A sok műfajban alkotó, hosszú életű és ünnepelt Baldassare (igen, Browning csalt picit a keresztnévvel) most a billentyűs darabjaival kerül majd elénk, hiszen az izlandi sztárzongorista, a mindig izgalmas Víkingur Ólafsson zongoraestjén két Galuppi-tétel is ígérkezik, Mozart, Haydn, Cimarosa és C. P. E. Bach művei mellett (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 22., fél nyolc).

A Müpában ezek a napok egyébiránt nem Velencét idézik majd, hanem Berlint, hiszen a frissiben koncepciót igazító Európai Hidak fesztivál középpontjába az idén a német főváros kerül. Fischer Iván ilyesformán nemcsak a Fesztiválzenekarral fog fellépni (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 18., háromnegyed nyolc; szeptember 19., fél négy), hanem a Konzerthausorchester Berlinnel is, amelynek néhány éven át ugyancsak vezetője volt (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 20., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.