Rés a présen: Már zenéltetek, amikor belefogtatok egy új, közös projektbe a Grand Mexican Warlock zenekarba. Mikor jönnek el ezek az átalakulós pillanatok egy zenész életében?
Szabó László: Nálam néhány évente, de ez a keresgélés eléggé jellemző az itthoni zenész társadalomra. Folyton azt hisszük, hogy ha belevágunk valami új dologba, akkor az majd jobb lesz.A GMW azért jött létre, mert szerettem volna végre egy olyan zenekart, ahol azt hallom vissza, ami az én fejemben van, lehetőleg olyan arcokkal, akikkel van kapcsolódási pont.
Rap: Kikkel és miért pont ezekkel a fejekkel alakult meg a zenekar?
SzL: Mohácsi Matyival (basszusgitár) évek óta együtt zenéltünk az Idoruban, összeszokott páros vagyunk, így természetes volt, hogy vele alapítunk zenekart. Somló Dani (dob) és Reich Tamás (gitár) szintén régi cimborák. Ilyen egyszerűen indult, és lelkesen muzsikáltunk a próbateremben, négy fal közt, énekes, billentyűs és tét nélkül, majd egy éven keresztül. Aztán Hegyi Áron (zongora) és Undos (ének) csatlakozásával teljes lett a brigád, elkezdtünk koncertezni, csináltunk egy lemezt, majd Tomi helyett új gitárosunk lett Maksi Csaba személyében. Nem valami izgalmas story, minden banda így alakul, talán azért lógunk ki a sorból, mert alapvetően eléggé szarunk mindenre, és pszichedélia meg progresszivitás ide vagy oda, hozzáállást tekintve leginkább egy punk bandához vagyunk hasonlatosak. Ez persze jelentősen tudja hátráltatni a dolgainkat.
Rap: Van-e bármi spirituális vagy zenei közötök a nagy mexikói boszorkánymesterhez?
SzL: Nem igazán, a névválasztás inkább viccnek indult és mágikus képességeink sincsenek. Egy aranyos mexikói öregúrról van szó, aki hangzatos jóslataival sokkolja a világot és hellyel-közzel bele is trafál. Egyik aktuális jövendölése szerint mégsem lesz maya világvége 2012 decemberében, tehát érdemes csinálni még egy GMW lemezt.
Rap: Hogyan készülnek a zenék, a szövegek?
SzL: Az első album dalait otthon rakosgattam össze, némelyiket még a zenekar megalakulása előtt, a többiek majdhogynem készen kapták az anyagot. Ebből adódtak konfliktusok, de azért többé-kevésbé mindenki elfogadta a metódust. Most, hogy a második lemezre készülünk, próbálunk zenekarilag, közösen alkotni. Azt hittük, könnyebb lesz, de nem, ugyanúgy szívunk, csak most legalább a többiek is kiveszik a részüket! Valószínűleg túl sokan vagyunk, ez lehet a baj! Mondjuk a PASO-ék most biztos csuklottak egyet.
Rap: Mikor és hol lehet látni benneteket?
SzL: Végre összejött egy Európa turné, így november 7-től egy hétig minden nap játszunk Ausztriától Lengyelországig, az ausztrál Alithia zenekarral karöltve. Ezt követően november 16-án lesz egy budapesti koncert az Iskolában (a Tűzraktér helyén nyílik a napokban), majd újra a lemezírásra koncentrálunk. Karácsony és Újév között is esedékes egy fővárosi megmozdulás. Jövőre remélem elkészül a kettes lemez, tavasszal talán lesz majd megint egy európai turné, és igyekszünk vidéken is többet játszani.
Rap: Ha egy varázsló azt mondaná egyszer, hogy olyan zenekarban játszhatsz és olyan hangszeren, amilyenen akarsz, melyiket választanád?
SzL: Azt hiszem, valami szimfonikus zenekarban hárfáznék. Jó, a hárfa elég csajos, egy jókora tubával is beérném. Lényeg, hogy szeretném egyszer átélni, hogy milyen érzés lehet, amikor egy nagyzenekar kellős közepén ülve sokadmagammal megszólaltatunk egy eget rengető szimfóniát. Egyébként a Grand elég jól szólna az MR2 szimfonikkal. Ha a szimfonikus ügyet letudtam, akkor Hendrix mögött dobolgatnék még egy fél órácskát, és elégedetten dőlnék hátra a karosszékben.
