„Aki ennyire a maga útján jár, nem egyhamar talál tetszésre, és lehet, hogy Debussy zenéje még soká, vagy mindig a keveseké lesz. De hatása már ma általános és jótékony. Lehet, hogy kevesebb kész értéket hagyott hátra, mint ösztönzést. Talán minden művénél több és nagyobb: nevelő hatása. Az ő iránytűje tisztultabb magasabb rendű művészet felé mutat. Most, rajta keresztül kezdjük érteni, mit dicsértek Mozarton, mikor olyan nyomatékkal emlegették ízlését. Mintha csak azóta ennek a szónak értelme veszett volna. Mintha most, annyi torz lárma után, Debussy műveiből megint a latin vonalú szépség első félénk sugarai áradnának. A szabadság és szépség felé visz az út, amelyen elindult. És itt nem fontos, hogy az új világból mekkora darab az övé. Határa nem nagy, a néhány legnagyobbak birodalmához nem is fogható. De költő a maga világában, és ennél több senki sem lehet.” 1918-ban ezekkel a szép mondatokkal zárta Debussy-nekrológját a Nyugat hasábjain Kodály Zoltán: emelkedett stílben, okosan kifejezett nagyrabecsüléssel, habár ahhoz képest talán egy fokkal hűvösebben, hogy mekkora hatással is volt a francia mester az ő személyes művészetére.
E hatásról kedd este Zsoldos Bálint márványtermi zongorakoncertjén magunk is meggyőződhetünk majd, ahol is Debussy-művek ölelésében felhangzik Kodály 1907-es szerzeménye, a Meditáció Debussy egy motívuma felett is (szeptember 5., hét óra).
A tiszteletadás és a leszármazotti-kollegiális hódolat túllihegése persze Debussyre (képünkön) bizonnyal még kevésbé volt jellemző. Egy 1911-es interjújában például így fogalmazta meg az általánosan istenített pályaelődökhöz fűződő, részben fesztelen, részben nyilván meghökkentőnek szánt viszonyulását: „Bizonyos mesterekkel kapcsolatban olyan viselkedést tulajdonítanak nekem, amelyet soha nem vettem fel, és olyan dolgokat mondatnak velem Wagnerről és Beethovenről, amilyeneket soha nem mondtam. Csodálom Wagnert és Beethovent, de nem vagyok hajlandó őket mindenestül imádni, pusztán azért, mert azt mondták róluk, hogy nagy mesterek. Soha! Véleményem szerint a mesterek iránt bizonyos visszatetsző, szolgai magatartást veszünk fel manapság. Szeretném megtartani magamnak a szabadságot, hogy elmondhassam, ha egy bizonyos unalmas részlet untat, bárki legyen is annak szerzője.”
Wagnerrel ezekben a napokban itthon nem szolgálhatunk, ám Beethoven részleges vagy teljes imádására (esetleg unására) Zsoldos Bálint már említett zongoraestje mellett akár a fertődi Esterházy-kastélyban is módunk nyílhat majd. Ott ugyanis jövő pénteken a litván Mettis Quartet fog fellépni: Haydn D-dúr „Pacsirta” vonósnégyesét, Beethoven f-moll „Serioso” kvartettjét, valamint Schumann A-dúr vonósnégyesét elhúzva (szeptember 8., hét óra). Schumann és példaképei – ez lesz a versenygyőztes fiatal balti muzsikusok koncertjének tematikája, jeléül annak, hogy a zenetörténetben akadtak azért olyan alkotók is, akik inkább a nagy elődök iránti tiszteletet hangsúlyozták, élték át – sőt szenvedték is meg olykor.
