„Az 1960-as év megváltoztatta a zenekultúrát, mégpedig a lökhajtásos repülőgépek bevezetésével. A híres karmesterek, hangszeres művészek, énekesek és persze a koncertrendezők rájöttek arra, hogy nonstop lehet Európából New Yorkba vagy Buenos Airesbe utazni… A koncertrendezők azt mondják: itt és itt kell játszanod, és a művészek oda mennek. A lökhajtásos légi forgalom leszűkítette a repertoárt, az úgynevezett művelt közönség, az európai, az amerikai, a japán polgári hallgatóság mindig ugyanazokat a darabokat hallja.”
Ligeti György írt ekképpen, akkor még tényleg csak a zenekultúrát féltve. Ma már bezzeg a károsanyag-kibocsátásokat mérséklendő is követelik, hogy a prominens zenészek szálljanak le a földre.
Szomorúak azért ne legyünk, hogy repül hozzánk az ukrán karmester, Oksana Lyniv, Itália első női zeneigazgatója. Tavaly bízták rá a bolognai Teatro Communale vezetését, és nem először jár Magyarországon, de először lép fel Budapesten. A Concerto Budapest vendégeként Richard Strauss „kettősversenyecskéjét”, Ravel kétkezes Zongoraversenyét és Saint-Saëns Orgona-szimfóniáját dirigálja, a sokszólistás koncerten Fejérvári Zoltán zongoraművésszel és Mészáros Zsolt Máté orgonaművésszel is találkozhatunk (Zeneakadémia, március 17., fél nyolc). Ugyancsak hozzánk repül az idősödő Grigorij Szokolov, aki újabban Purcell billentyűs műveiben szeret elmélyedni (Müpa, március 17., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
