Lemez

Himnusszal nem adóznak

Ghost: Meliora

  • - greff -
  • 2015. szeptember 27.

Zene

Ma már a turnémenedzserektől kezdve Gerendai „Nullszaldó” Károlyig bezárólag mindenki tudja, hogy ha egy zenekar a klubokénál magasabb szintre kíván jutni, akkor nem elég egyszerűen jó zenét játszania, mert az úgynevezett szélesebb közönség ma átfogóbb, a hangokon rendre túlmutató élményeket igényel. A svéd Ghost viszont már öt évvel ezelőtt ráébredt erre, és mindjárt az első lemeze idején megkezdte az érzékek komplex bizsergetését az okkult hangulatú zene, a szemkápráztató kosztümök és a megközelíthetetlenség sűrű atmoszférájának szentségtelen hármasával. Be is jött nekik: ma már eléggé úgy áll a dolog, hogy pár éven belül a Ghost lehet a legnagyobb mainstream fesztiválok egyik új főattrakciója, körülbelül akkortájt, amikor (és ez már tényleg nincs túl messze) mindenki beleun a pendrive-ról zenélő, tejfelesszájú fesztivál-dj-k bornírt seregébe, és kutatni kezd valami radikálisan eltérő után. Ekkor pedig a rockzene egyik nagy találmánya, a fiatalok mindennapi életébe résmentesen integrálható, korszerűsített sátán is újra elfoglalhatja végre az őt megillető helyét rohanó világunk bensőséges szigetein.

Ám ez talán még nem ezzel a Meliora című harmadik lemezzel fog megtörténni: noha az Infestissumam experimentálisabb megközelítése után a megnyerő ellenpápát színpadra állító maszkos zenekar most egy jól hallhatóan nagy terekre írt, egységesebb és némiképp biztonságosabb dallamos rock/protometál lemezzel tért vissza, a dalok közül hiányoznak az egész világot lángra lobbantani képes húzótételek, a megcsalt isten, a legdélcegebb angyal himnuszai. A közepén le is ül kicsit az anyag, amely kudarcként ezzel együtt távolról sem jellemezhető: az utolsó két dal például a korai Marilyn Manson-számok óta a legjobb válasz a sötét és teátrális stadionrock örök kihívására, az album első fele pedig filézőkéssel vágható, részben a régi olasz horrorok hangkulisszájára, részben a 70-es évek okkultista rockzenéjére támaszkodó hangulattal és alattomosan a fejbe kúszó énekdallamokkal operál – felettébb sikeresen. A lassú hegymenethez lehet, hogy ennyi is elég.

Loma Vista, 2015; a Ghost november 22-én lép fel Budapesten

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.