„Ha az összes zenevilágban valaki hivatva van arra, hogy a magyar műzenének – sokak előtt még megfejthetetlen rejtélynek tetsző – gordiusi csomóját megfejthesse; úgy tartózkodás nélkül merjük állítani, hogy annak babéra csakis Mosonyit illetheti… Legyen példája föllelkesítő mindazokra nézve, kik tehetséggel megáldva arra vannak hivatva, hogy ott folytassák, ahol ő elkezdette. Így lesz zenénk magasztos s műbecsű; a külföld nem lesz kénytelen néhány üres s trivial csárdásátiratból ismerni meg zenénket; s idővel az európai zeneirodalomnak úgyis fogyatékán lévő gondolat-tárházát még őseredeti zenénk gazdag termésével fogjuk elláthatni.” Ezekkel a túlzásig lelkesült és erősen derűlátó szavakkal méltatta 1860-ban a XIX. századi magyar zeneélet fáradhatatlan munkása és intrikusa, idősebb Ábrányi Kornél Mosonyi Mihályt a Gyászhangok Széchenyi István halálára című kompozíció ősbemutatójának hallatán. Az alkalmi, ám mégis igen ambiciózus szerzeményt kedden mi is meghallgathatjuk majd: Kassai István és zenésztársai koncertjén – Mosonyi Mihály kétszázadik születési évfordulójának előestéjén (Magyar Rádió Márványterme, szeptember 1., hét óra).
Moson vármegye Boldogasszony nevű településén 1815-ben persze még Michael Brand névre keresztelték a gyermeket. Aki azután már felnőtt korában, képzett zenészként lépett a magyarosodás útjára, például olyan ünnepi koncertszámok megalkotásával, mint a Hódolat Kazinczy Ferenc szellemének című zongoradarab, mellyel – immár Mosonyi néven – az 1859-es, össznemzeti (politikai) demonstrációként megrendezett Kazinczy-centenáriumot köszöntötte. S mely zongoradarab ugyancsak ott szerepel majd a bicentenáriumi hangverseny programján.
„Nem lehet tagadni, hogy tudományos képzettségével nem állott mindig egyenlő arányban az, amit isten kegyelméből nyert költői inspirációnak szokás nevezni. De nem találjuk-e fel ezt az aránytalanságot sokszor a múzsák legválasztottabbjainál is?” Ezt újra Ábrányi papa írta Mosonyiról, méghozzá 1870-es nekrológjában, kétes eleganciával ejtve szót az elhalt zeneszerző tehetségének korlátjairól. A múzsák korabeli legválasztottabbjai, helyesebben az ő szerzeményeik ifj. Balázs János zongorakoncertjén jutnak majd elénk: A romantika aranykora – ez lesz a címe a Zsidó Kulturális Fesztivál programján szereplő szólóestnek (Rumbach utcai zsinagóga, szeptember 3., nyolc óra). A fesztivál e koncertjén – Chopin, Mendelssohn és Schumann mellett – természetesen Liszt is szerepet fog kapni, akárcsak ugyanezen az estén Fassang László (képünkön) orgonaünnepén (Dohány utcai zsinagóga, szeptember 3., hét óra). A Rameau-tól Ligetiig terjedő programon a Mosonyi zenei arcképét is megkomponáló Liszt egy csárdással szerepel majd, de nem ám valamiféle trivial csárdással, hanem a különös hangulatú, keserű-démoni Csárdás obstinével. S végezetül még egy fontos koncert a Zsidó Kulturális Fesztiválról: Snétberger Ferenc és a Liszt Ferenc Kamarazenekar közös hangversenye, az embernek is kiváló gitárművész kvartettjének és tanítványainak közreműködésével (Dohány utcai zsinagóga, szeptember 2., hét óra).
