Lemez

Holly Herndon: Platform

  • - minek -
  • 2015. június 28.

Zene

Ha egy Tennessee-ből származó lány még tinédzserként Berlinbe kerül, csodák történhetnek vele: Holly Herndont például ekkor szippantotta be a nyers techno formátumú elektronikus zenei kultúra, no meg a lehetőség, hogy a mind kézhez állóbb technológiával állítson elő nagyon is érzékeny zenét. Miután visszatért az Államokba, Kaliforniában tanulta ki az elektronikus zenekészítést, és gyorsan kiderült, milyen eleven, fantáziadús kompozíciókat tud létrehozni pusztán az énekhangja és a laptopja segítségével. Azért itt nyugodtan megállhatunk egy pillanatra, mert nemcsak remek, hanem ritka kifejező orgánummal is áldotta meg a sors, majd pont a technológia kínálta trükkök segítségével éri el, hogy az ezernyi árnyalat az éteri dallamoktól a szikár szövegmondásig egyetlen kompozícióba sűrűsödjön. Az idei Platform már a második albuma, de ebben talán még a 2012 végén meg­jelent debütnél is intenzívebben szembesít azzal, mennyire intim és törékeny a viszonyunk mind intelligensebb kütyüinkkel, s mennyire sérülékeny a lassacskán erre a relációra épülő társadalom. Herndon persze nem egyszerű kinyilatkoztatásokkal fárasztja a hallgatót: a pop­struktúrát szétbarmoló, sokszor mégis klasszikusan szép számokat ír, ahol az énekhangja többszörös manipulációjával előállított dallamokat ellenpontozzák és erősítik a laptopon generált kattogó géphangok, a szabálytalanul lüktető glitch techno irgalmatlan zörgése, no meg a rengeteg dünnyögésből, motyogásból, kopogásból összerakott audiokulissza. A Platform úgy lesz hatásos manifesztum, hogy igazi érzéki örömet nyújt közben a fülnek.

4AD/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.