Ha egy Tennessee-ből származó lány még tinédzserként Berlinbe kerül, csodák történhetnek vele: Holly Herndont például ekkor szippantotta be a nyers techno formátumú elektronikus zenei kultúra, no meg a lehetőség, hogy a mind kézhez állóbb technológiával állítson elő nagyon is érzékeny zenét. Miután visszatért az Államokba, Kaliforniában tanulta ki az elektronikus zenekészítést, és gyorsan kiderült, milyen eleven, fantáziadús kompozíciókat tud létrehozni pusztán az énekhangja és a laptopja segítségével. Azért itt nyugodtan megállhatunk egy pillanatra, mert nemcsak remek, hanem ritka kifejező orgánummal is áldotta meg a sors, majd pont a technológia kínálta trükkök segítségével éri el, hogy az ezernyi árnyalat az éteri dallamoktól a szikár szövegmondásig egyetlen kompozícióba sűrűsödjön. Az idei Platform már a második albuma, de ebben talán még a 2012 végén megjelent debütnél is intenzívebben szembesít azzal, mennyire intim és törékeny a viszonyunk mind intelligensebb kütyüinkkel, s mennyire sérülékeny a lassacskán erre a relációra épülő társadalom. Herndon persze nem egyszerű kinyilatkoztatásokkal fárasztja a hallgatót: a popstruktúrát szétbarmoló, sokszor mégis klasszikusan szép számokat ír, ahol az énekhangja többszörös manipulációjával előállított dallamokat ellenpontozzák és erősítik a laptopon generált kattogó géphangok, a szabálytalanul lüktető glitch techno irgalmatlan zörgése, no meg a rengeteg dünnyögésből, motyogásból, kopogásból összerakott audiokulissza. A Platform úgy lesz hatásos manifesztum, hogy igazi érzéki örömet nyújt közben a fülnek.
4AD/Neon Music, 2015
