Így jöttünk - Ifj. Alekszej German: Nagypályások (film)

  • Dercsényi Dávid
  • 2006. március 30.

Zene

Oroszország mindig más volt, mások a fényei, a csendjei, az esélyei és a reakciói, más az ideje, ezt legalábbis Tarkovszkij óta biztosan tudjuk. Az idén harmincéves ifj.
German ezt a másságot próbálja dokumentálni, egy olyan generáció tagjaként, amely ilyentájt szokott először hátranézni, leltárt készíteni. E generáció tagja a film két férfialakja is, a még inkább kamaszos, reflektálatlan és kiforratlan Andrej és a fegyelmezettebb Nyikolaj is. 1914-ben járunk, az utolsó békeévben - jellegzetesen orosz időzítés; a nagy összeomlás előtti utolsó körbetekintés, a veszteség biztos tudatában. Zaklatott világ, mindenki ideges, beteges, asztmatikus és egyben lemondó, átkokkal vert, neurózisra hajlik. Az élet csak csipkedi hőseinket, de nem hiányoznak a célok: két másik barátjukkal, a tatár Suszttal és a kövér Fatsóval alakított futballcsapatuknak akarnak stadiont építeni a puszta közepére. A határozottan hollywoodias erőfeszítés persze más kontextusban máshogy szól, lehet sejteni, hogy a semmire sem használt sártenger vétel-árának összekaparásáért pénzben focizó srácoknak esélyük sincs céljuk megvalósítására. Hosszú-hoszszú jeleneteken át megy a futball, időnként leszakad az ég, valaki elsírja magát, feltűnik pár orosz szimbolista költő, megannyi felesleges ember, Andrej szerelembe bonyolódik Anicával, az okos, de lassan teljesen cinikussá és meghasonlottá váló színésznővel. A dagonya egyre nő, a lét, akár a fiúk focizásra használt utcai ruhája, folyton bekoszolódik, a másfél órás filmipari egységekre szocializálódott néző pedig szenved, ám időnként azon kapja magát, hogy létezik. Az a brutálisan egyszerű valami, amit életnek szokás hívni, valóra váltja aztán a rossz előérzeteket, nemtelen egyszerűséggel csapva szét bármiféle illúziót. A remek beállításokban gondolkozó, de kevéssé bátor ifj. German döbbenten konstatálja, milyen is az élet. Túl hosszú filmje minduntalan áthömpölyög a műfaji határokon, és szétfolyik - nem véletlenül nem Jancsó Miklós csinálta meg a Régi idők fociját. A mai harmincasok első tapasztalatait, a felnövés botrányát rögzítjük vele: ideges, beteges szuszogások, szorongás, balsejtelmek és valami titokzatos, őrlángon égő belső energia, így jöttünk.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.