Így jöttünk - Ifj. Alekszej German: Nagypályások (film)

  • Dercsényi Dávid
  • 2006. március 30.

Zene

Oroszország mindig más volt, mások a fényei, a csendjei, az esélyei és a reakciói, más az ideje, ezt legalábbis Tarkovszkij óta biztosan tudjuk. Az idén harmincéves ifj.
German ezt a másságot próbálja dokumentálni, egy olyan generáció tagjaként, amely ilyentájt szokott először hátranézni, leltárt készíteni. E generáció tagja a film két férfialakja is, a még inkább kamaszos, reflektálatlan és kiforratlan Andrej és a fegyelmezettebb Nyikolaj is. 1914-ben járunk, az utolsó békeévben - jellegzetesen orosz időzítés; a nagy összeomlás előtti utolsó körbetekintés, a veszteség biztos tudatában. Zaklatott világ, mindenki ideges, beteges, asztmatikus és egyben lemondó, átkokkal vert, neurózisra hajlik. Az élet csak csipkedi hőseinket, de nem hiányoznak a célok: két másik barátjukkal, a tatár Suszttal és a kövér Fatsóval alakított futballcsapatuknak akarnak stadiont építeni a puszta közepére. A határozottan hollywoodias erőfeszítés persze más kontextusban máshogy szól, lehet sejteni, hogy a semmire sem használt sártenger vétel-árának összekaparásáért pénzben focizó srácoknak esélyük sincs céljuk megvalósítására. Hosszú-hoszszú jeleneteken át megy a futball, időnként leszakad az ég, valaki elsírja magát, feltűnik pár orosz szimbolista költő, megannyi felesleges ember, Andrej szerelembe bonyolódik Anicával, az okos, de lassan teljesen cinikussá és meghasonlottá váló színésznővel. A dagonya egyre nő, a lét, akár a fiúk focizásra használt utcai ruhája, folyton bekoszolódik, a másfél órás filmipari egységekre szocializálódott néző pedig szenved, ám időnként azon kapja magát, hogy létezik. Az a brutálisan egyszerű valami, amit életnek szokás hívni, valóra váltja aztán a rossz előérzeteket, nemtelen egyszerűséggel csapva szét bármiféle illúziót. A remek beállításokban gondolkozó, de kevéssé bátor ifj. German döbbenten konstatálja, milyen is az élet. Túl hosszú filmje minduntalan áthömpölyög a műfaji határokon, és szétfolyik - nem véletlenül nem Jancsó Miklós csinálta meg a Régi idők fociját. A mai harmincasok első tapasztalatait, a felnövés botrányát rögzítjük vele: ideges, beteges szuszogások, szorongás, balsejtelmek és valami titokzatos, őrlángon égő belső energia, így jöttünk.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.