„Az új magyar zenéből egy más, mélyebb gyökerű, elhasználatlan magyarság szűzi tiszta levegője árad, olyan mint a székely fenyveseké, amelyek közé szorultan megmaradt valami egy, valamikor országot átfogó, monumentális erejű élet-áradatból. Ennek csíráin nőtt nagyra, egy egész rendkívüli alkotó erő vulkanikus munkájában a Bartók zenéje is, egy végtelen kifejező erejű, de szilárd szerkezetű léleknyelvvé, amelyhez foghatót ma hiába keresünk akárhol. Ez már nem a Bach-korszakbeli gentry érzelgős duhajkodása, nem a Kossuth riadója, nem a kuruc búsongása, szóval nem egy-egy rész-magyarság: hanem minden együtt, egy sokrétű mélyen tragikus világ-magyarság, benne az egykori országszerzők öntudata és a jelen nyomorúságának szembe szegzett élni akarás vad energiája.”
Így írt Kodály Zoltán 1918-ban a Nyugat hasábjain harcostárs-kollégája, Bartók Béla első és egyetlen operájáról, A kékszakállú herceg váráról. Nagy szavak! Lehet, hogy kiábrándult korunkban még óriásibbnak tűnnek. Az operát legközelebb Horti Lilla és Kálmándy Mihály kettősétől, koncertszerű előadásban halljuk. De fellép a Rádiózenekar hangversenyén Ránki Dezső is, mégpedig Liszt Haláltáncának szólistája lesz (Zeneakadémia, február 9., fél nyolc). Szokása szerint triplázik a Fesztiválzenekar a héten: Brahms-műveket adnak elő Fischer Iván vezetésével, a B-dúr zongoraverseny szólistája a legendás Yefim Bronfman lesz. (Müpa, február 9. és 12., háromnegyed nyolc; február 11., fél négy).
Az Eötvös Foundation meghívására egy Stockhausen-tanítvány, Robert HP Platz érkezik a Budapest Music Centerbe, hogy mesterkurzust tartson zeneszerzőknek. A komputerizált komponálás úttörőjével angol nyelven beszélget Vajda Gergely (BMC, február 12., hat óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
