mi a kotta?

Ihaj, nem csuhaj

  • mi a kotta
  • 2024. február 7.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2024/4. hétre

„Az új magyar zenéből egy más, mélyebb gyökerű, elhasználatlan magyarság szűzi tiszta levegője árad, olyan mint a székely fenyveseké, amelyek közé szorultan megmaradt valami egy, valamikor országot átfogó, monumentális erejű élet-áradatból. Ennek csíráin nőtt nagyra, egy egész rendkívüli alkotó erő vulkanikus munkájában a Bartók zenéje is, egy végtelen kifejező erejű, de szilárd szerkezetű léleknyelvvé, amelyhez foghatót ma hiába keresünk akárhol. Ez már nem a Bach-korszakbeli gentry érzelgős duhajkodása, nem a Kossuth riadója, nem a kuruc búsongása, szóval nem egy-egy rész-magyarság: hanem minden együtt, egy sokrétű mélyen tragikus világ-magyarság, benne az egykori országszerzők öntudata és a jelen nyomorúságának szembe szegzett élni akarás vad energiája.”

Így írt Kodály Zoltán 1918-ban a Nyugat hasábjain harcostárs-kollégája, Bartók Béla első és egyetlen operájáról, A kékszakállú herceg váráról. Nagy szavak! Lehet, hogy kiábrándult korunkban még óriásibbnak tűnnek. Az operát legközelebb Horti Lilla és Kálmándy Mihály kettősétől, koncertszerű előadásban halljuk. De fellép a Rádiózenekar hangversenyén Ránki Dezső is, mégpedig Liszt Haláltáncának szólistája lesz (Zeneakadémia, február 9., fél nyolc). Szokása szerint triplázik a Fesztiválzenekar a héten: Brahms-műveket adnak elő Fischer Iván vezetésével, a B-dúr zongoraverseny szólistája a legendás Yefim Bronfman lesz. (Müpa, február 9. és 12., háromnegyed nyolc; február 11., fél négy).

Az Eötvös Foundation meghívására egy Stockhausen-tanítvány, Robert HP Platz érkezik a Budapest Music Centerbe, hogy mesterkurzust tartson zeneszerzőknek. A komputerizált komponálás úttörőjével angol nyelven beszélget Vajda Gergely (BMC, február 12., hat óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.