Leépítés a Pitchforknál

Elvitte az ördög

Zene

Egy korszak végét jelezheti, hogy a manhattani székhelyű Condé Nast médiavállalat bejelentette: beolvasztja a Pitchfork zenei-kritikai oldalt a GQ online férfimagazinba, ezért lapátra tette a lap szerkesztőinek és szerzőinek felét.

A döntés meghökkentőnek tűnik, de mint némely elemzők rá­világítottak, van benne logika. A Vogue, a Glamour, a Vanity Fair és a Wired kiadója, az idén 115 éves Condé Nast 2015-ben arra alapozva vásárolta meg a Pitchfork Media Inc.-et, hogy bevonzza azt a zömmel fiatal férfiakból álló olvasótábort, amely akkor már évtizedek óta falta a cég által működtetett szájt tartalmait. Jellemző, hogy az oldal sorsán, jelenlegi formájában való eltűnésén lamentálók is kiemelik: ők is a zenei oldalt olvasva tanultak meg a zenéről írni.

Chicagói fiúk

A zenei oldalt 1996-ban alapította Ryan Schreiber, aki akkor még a szülei házában lakott, Minneapolisban nőtt fel, és alapvetően olyan zenéket hallgatott, mint a Fugazi, a Jawbox vagy a Guided by Voices. Gitározós, indie-hardcore zenék körül forgott az élete és alapvetően a fanzine kultúrán nőtt fel, és a későbbi fejlemények ismeretében fogalma sem volt arról, hogy miből is áll a zenei újságírás. Az oldal nevét a Sebhelyes arcú című Brian De Palma-filmből szedte: ilyen vasvilla-tetoválása volt a főhős Tony Montanának, akit Al Pacino alakított. Schreiber első recenzióját Kim Deal (The Breeders, Pixies) új zenekara, a The Amps lemezéről írta, és nemsokára kiderült, hogy ő és a munkatársai úgy tudnak írni a független zenei világról, ahogy korábban szinte senki más: elkötelezetten, sok szeretettel, néha indulattal, sőt dühvel, de rengeteg iróniá­val. Bevállalták a szélsőségesnek tűnő, sokszor megosztó vélemények közlését is, tehát nem irgalmaztak a neves zenekaroknak sem, ha éppen pocséknak találták a produkciójukat. Nem a portál kezdte el a 10-es skálán osztályozást, de addig senki nem osztogatta olyan lelkesen a nullákat, mint ők. Jellemző, hogy azok között, akik most indulataikat sem visszafogva adnak hangot az átszervezés miatti nemtetszésüknek, ott találjuk például Dan Le Sac brit producert, akinek 2008-as lemezét 0,2-re értékelte a kultikus portál. Most mégis így fogalmaz: „A Pitchfork kibelezése negatívan érinti a zenészeket, éljenek bárhol is. És ezt úgy mondom, mint a leg­alacsonyabb valaha volt osztályzat büszke tulajdonosa.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.