Leépítés a Pitchforknál

Elvitte az ördög

Zene

Egy korszak végét jelezheti, hogy a manhattani székhelyű Condé Nast médiavállalat bejelentette: beolvasztja a Pitchfork zenei-kritikai oldalt a GQ online férfimagazinba, ezért lapátra tette a lap szerkesztőinek és szerzőinek felét.

A döntés meghökkentőnek tűnik, de mint némely elemzők rá­világítottak, van benne logika. A Vogue, a Glamour, a Vanity Fair és a Wired kiadója, az idén 115 éves Condé Nast 2015-ben arra alapozva vásárolta meg a Pitchfork Media Inc.-et, hogy bevonzza azt a zömmel fiatal férfiakból álló olvasótábort, amely akkor már évtizedek óta falta a cég által működtetett szájt tartalmait. Jellemző, hogy az oldal sorsán, jelenlegi formájában való eltűnésén lamentálók is kiemelik: ők is a zenei oldalt olvasva tanultak meg a zenéről írni.

Chicagói fiúk

A zenei oldalt 1996-ban alapította Ryan Schreiber, aki akkor még a szülei házában lakott, Minneapolisban nőtt fel, és alapvetően olyan zenéket hallgatott, mint a Fugazi, a Jawbox vagy a Guided by Voices. Gitározós, indie-hardcore zenék körül forgott az élete és alapvetően a fanzine kultúrán nőtt fel, és a későbbi fejlemények ismeretében fogalma sem volt arról, hogy miből is áll a zenei újságírás. Az oldal nevét a Sebhelyes arcú című Brian De Palma-filmből szedte: ilyen vasvilla-tetoválása volt a főhős Tony Montanának, akit Al Pacino alakított. Schreiber első recenzióját Kim Deal (The Breeders, Pixies) új zenekara, a The Amps lemezéről írta, és nemsokára kiderült, hogy ő és a munkatársai úgy tudnak írni a független zenei világról, ahogy korábban szinte senki más: elkötelezetten, sok szeretettel, néha indulattal, sőt dühvel, de rengeteg iróniá­val. Bevállalták a szélsőségesnek tűnő, sokszor megosztó vélemények közlését is, tehát nem irgalmaztak a neves zenekaroknak sem, ha éppen pocséknak találták a produkciójukat. Nem a portál kezdte el a 10-es skálán osztályozást, de addig senki nem osztogatta olyan lelkesen a nullákat, mint ők. Jellemző, hogy azok között, akik most indulataikat sem visszafogva adnak hangot az átszervezés miatti nemtetszésüknek, ott találjuk például Dan Le Sac brit producert, akinek 2008-as lemezét 0,2-re értékelte a kultikus portál. Most mégis így fogalmaz: „A Pitchfork kibelezése negatívan érinti a zenészeket, éljenek bárhol is. És ezt úgy mondom, mint a leg­alacsonyabb valaha volt osztályzat büszke tulajdonosa.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.