Illedelmesen lehunytam (Boris Kovac és a Ritual Nova zenekar)

  • 2000. február 10.

Zene

"Mit lehet mondani egy koncert végén? Mit lehet mondani a világ végén? Táncoljunk. Tango Apocalypso." Ezekkel a szavakkal zárta február 4-én Boris Kovac a Ritual Nova trafóbéli fellépését. Én pedig most ezzel kezdtem.

Koncert

Boris Kovac első lemezét tizenhárom éve akasztottam le, akkoriban gyakran lődörögtem az újvidéki lapok körül. A Ritual Nova az Új Symposion kiadványaként jelent meg, és épp annyit tudott a frissességről, mint a vajdasági irodalom: egy (nálunk) tök ismeretlen zeneszerző, aki a Balkánra hangolta és vérátömlesztette a New York-i repetitív iskolát. "A kortárs zene és az etnodzsessz metszéspontján ritka az ilyen örökkévaló új rítus" - jegyeztem meg, amikor már magam is újságot írtam.

Szinte egyedül, szaxofonon, klarinéton és tárogatón, citerán és vibrafonon, szintetizátoron, ütőhangszereken és magnószalagokon játszott, éppúgy tükrözve a tájhoz kötöttségét, mint a free dzsesszben, a népzenében és a komoly muzsikákban rejlő emlékeit. Akkoriban még erősebb szálak fűzték az improvizációhoz: az "ősi zenélési formák", a "természettel való kommunikáció" megidézésére törekedett. De lényegében az, amit a köré szerveződő Ritual Nova multimediális csoport programjaként megfogalmazott, érvényes ma is. A Ritual Nova egy olyan új szertartásnak tekintette a zenei élményt, amely a "túloldalra", az "önkívülethez" vezet, továbbá arra törekedett, hogy a képzőművészet és a színház, a balett és a film beiktatásával "a művészet teljesebb vízióját" keltse.

Február 4-én nem nyomatékosította sem díszlet, sem mozgás az időközben pusztán zenekarrá "fogyatkozó" Ritual Nova koncertjét, kimondottan erős színházi benyomást keltett mégis. Illedelmesen lehunytam közben a szemem, de az is lehet, hogy féltem: a rám osztott szerep nem ígért sok biztatót. Közben Boris újabb darabjai, a DAMARI, az East OFF Europe és a fönti Apocalypso hangzottak el, tudtommal a - balkáni háború ártatlan áldozatainak ajánlott - The Happy Man projekt részeként.

A háború évei nem kerülhetők meg. Boris egyike volt a Vajdasági Szociáldemokrata Liga megalapítóinak, majd - az ellenzék körében előszeretettel terjesztett behívó elől - Olaszországba, Szlovéniába, Ausztriába menekült. "Azt hiszem - nyilatkozta ´94-ben a Nedeljna Dalmacijának -, hogy mostanában egy bizonyos >>kulturálisRitual Nova I-II.), Olaszországban (Profana Liturgija, Play on Strings és Zathere alla deriva), Ausztriában (The Mask) és Kanadában (Anamnesis) megjelentek a lemezei. De ahogy csak lehetett, ´96-ban hazatért. "Anyám szerb, apám magyar - ezt már a Narancsnak mondta egy év múlva -, én tehát tipikus vajdasági termék vagyok - vagy melléktermék, ahogy vesszük. És ez számomra a vajdasági kultúra legértékesebb tulajdonsága. Bevallom, Olaszországot, Szlovéniát és Ausztriát sokkal szűkebb, egysíkúbb kulturális közegnek éltem meg, nem éreztem a különböző mentalitások párbeszédét. (...) Nem könnyű elviselni a feszültséget, a káoszt és a nyomást - kiút nincs, az ember viseli a sorsát, és szembesül az igazsággal. De hitelesen kell élni. Számomra ez a zene, a zenével való foglalkozás: a hangjegyek önmagukban nem érdekelnek."

Erről a hiteles életről vallanak az elmúlt két évben szervezett műhelyei: a Jó Képességek Akadémiája és a Boldog Emberek Intézete. Egymásra találni, együtt játszani újra, és akkor talán újrateremtődhet a zenei és színházi élet, mégis.

Így eshetett meg, hogy egyszerre annyi keserűséget és annyi szárnyalást, hogy csupa-csupa romantikát hallhattam. Meglehet, alkalmasint a giccs felé billent, de nekem belefért, ez egy ilyen kor. Sokan voltak a Trafóban, megcsillanhatott egy csomó nyomorúság, pontosabban egy csomó reményféleség. Valóban, mit lehet ilyenkor mondani?

Marton László Távolodó

(Ritual Nova: Florijan Balaz - hegedű, Bogdan Rankovic - klarinét, Milos Matic - bőgő, Valentina Cesnjevar - zongora, Boris Kovac - szaxofon)

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.