Inkább elsőrangú - Eric Burdon a PeCsában (koncert)

  • - kovácsy -
  • 2006. március 30.

Zene

Alkalmasint nem a zenei meglepetések hajszolása, nem is a katartikus bódulat óhaja csalta a nem éppen meghitt, nem is emelkedett hangulatú helyszínre a közönséget. Korosztályos rendezvény ígérkezett itt, átlagon felüli merítéssel - az önök tudósítójának jóvoltából is - őszes lófarokból, gondterhes középvezetői arckifejezésből, alkati jovialitásból.
A hatvanas-hetvenes évek fordulójának elvágyódó és ráérzős, mindazonáltal haladó szellemiségű ifjúsága remélt magának - joggal - mértéktartóan bolondos estét, s nem kellett csalatkoznia. Eric Burdon, lám, Eric Burdon maradt, aminek épületes üzenetértékét hangsúlyozni aligha szükséges.

Az önök tudósítója számára a program a meghirdetettnél korábban rajtolt, mégpedig egy közeli, kifli formájú étteremszegmentumban, mely a sajtótájékoztató helyszínének egyfajta előteréül szolgált. Minthogy azonban a jó Eric egyre csak késlekedett a soundcheck miatt, na ja, a soundcheck, hát az elhúzódik, igen. Maga a tájékoztató egyszerre volt szikár és meghitt a fullasztó szeparéban, melyet a tíz székkel körülvett asztal teljesen kitöltött, úgyhogy várakozásunk tárgyát a test-a-testtel típusú szoroskodás örömével üdvözölhettük. Apropó, fullasztó: megtudhattuk, hogy az asztmája miatt költözött a nevadai sivatag szomszédságába, ha már a Szaharába, úgymond, nem költözhetett.

Főként bluesügyben okvetetlenkedtünk a pezsgőnek éppenséggel nem nevezhető társalgás során, legújabb lemezére utalva (vö. A nagy dobás, Magyar Narancs, 2006. február 9.). Eric Burdon számára a bluesnak az egyszerűség, az átláthatóság a legmegejtőbb vonása, és az elektromosság elterjedése előtti időkbe nyúló gyökérzetéből a villanyhangszerek korában új hajtások sarjadhattak ki, amely összefüggésben Muddy Waterst említette korai rajongása tárgyaként. Megejtő módon ennyi év után még mindig dicsekvése tárgya, hogy az idők során személyesen is megismerhette egykori idoljait, John Lee Hookert vagy Jimmy Witherspoont. Egyébként meg bőven van annyi tartalék a klasszikus bluesszerzeményekben, hogy önismétlő saját dalok helyett inkább ezeket énekelje, hogy "inkább elsőrangú énekes, mint másodrangú dalszerző" legyen. Magabiztos beszéd, még szép, hogy megengedheti magának!

Aztán a PeCsa, rég találkozott haverok cimborálnak, úgy maradt baráti társaságok, és minden csoportban legalább egy ember, akinek - két tenyérrel mutatják a sor hosszát a polcon - "kábé ennyi" Eric Burdon-lemeze/CD-je van. Odabent már játszik az alkalomhoz és érdeklődéshez kevéssé illő ifjú előzenekar. Tripdavon a nevük, mint ez némi bennfentes kérdezősködés után kiderül, nyomják lelkesen, kicsit alternatív, karakterében kevéssé markáns a zenéjük. Aztán várakozunk és na, végreÉ

A program nem mondható aggodalmasan kimódoltnak: bele, rögtön a közepébe! A Don't Let Me Be Misunderstood a kezdő szám, afféle keménykedő, spanyolos gitárrávezetéssel, tudják, amelyik úgy lett annak idején slágerlistás, hogy a felvételen az I'm just a soul kezdetű refrén magas hangjai hamisak voltak, arcpirítóan és kérlelhetetlenül, na és! És így tovább, We Gotta Get Out Of This Place és persze, megkerülhetetlenül és kötelező módon a Felkelő nap háza. A nyolcvanas években különféle formációk élén német kisvárosi kultúrházakban turnézgatva negyedórás előkészítő monológokat kanyarított a kötelező ráadásként előadott darab elé, miszerint elege van, ezerszer elénekelte már, nem bírja, utálja, annyira, de annyira unja, please, ne kelljen, közben persze egyre félreismerhetetlenebbül lüktetett alá az akkordmenet, aztán meg a nagy közös üvöltés, hogy igen, szabó volt az anyánk, ő varrta az új farmerünket, azt' mégis ott bűnösködtünk ama New Orleans-i kuplerájban. De ezen is túljutott vagy túlkergette a producere, egy volt a többi dal között, a fele blues az új albumról, a fele meg jó kis régiség és egyéb jóság, Ike and Tina Turner, Imperial Crowns tapsszünet nélkül szinte, ahogy kell, ahogy elvártuk, lendületesen, a régi hangon. Tisztességes erő, profi, rutinos és odaadó kisérőzenészek, talán a basszusgitáros hölgy lehetett volna valamivel invenciózusabb, de aztán bevettük őt is az Animalsbe. A végén meg, a ráadás ráadása végén, miközben lassan elszivárgott a zenekar a színpadról, a mondott korosztály kórusban énekelte és tapsolta vissza magát, mintha csak egy önismereti tábor sikeres záróakkordjaként, megbékélt mindennapjaiba. Ezek voltunk, ezek vagyunk, és mindez végül is rendjén van így.

PeCsa, március 25.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.