Zene

Él közöttünk és mindenki gyönyörűségére szorgalmasan alkot egy britként megismert, valójában svéd énekesnő (szülei révén svéd és afrikai), akinek minden strófájában, fordulatában tükröződik a már csaknem negyven­éves, szinte folyamatos jelenlét az utóbbi évtizedek popzenéjének izgalmasabb felén.

Mindig benne van a homloklebenyében a kísérleti jelleg – állítja Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground énekesnője.

1818 szentestéjének napján komponálták és még aznap be is mutatták.

Itthon első ízben Julija Lezsnyeva zenekari kísérőjeként lepett meg, mikor az énekesnővel együtt dalra fakadt és megmutatta szép kontratenorját. Ebből a hangból egy erős megfázás miatt most csak egy ráadásra futotta, de előzőleg beszélgettünk barokkról, hegedűkről, díszítésekről és egy zenészpálya sokoldalúságáról.

Forradalminak és provokatívnak talán nem nevezném Baráth Emőke hárfakíséretes Winterreise-előadását, mert a #meetoo kampány és a gender szak betiltásának légkörében az ötlet tulajdonképpen kézenfekvő, benne van a levegőben.

Húsz éve már, hogy véget ért a britpopnak nevezett zenei korszak, és az akkori vezérzenekarok közül egy sem úszta meg feloszlás nélkül. Azóta többen is visszatértek – inkább rövidebb, mint hosszabb időre, ilyen volt például a Blur egyszeri, amúgy remek próbálkozása is – tartósan aktívnak azonban egyedül a Suede bizonyult.