Lemez

Szokolov

  • - csk -
  • 2016. március 25.

Zene

Úgy látszik, megnyugodhatunk: lesznek Szokolov-lemezek. Tavaly ilyentájt megjelent a 2008-as salzburgi koncertfelvétel két Mozart-szonátával, Chopin Huszonnégy prelűdjével és hat ráadással, most pedig itt egy újabb élő előadásokat rögzítő (ismét kétlemezes) album, ezúttal 2013-as produkciók, Varsóból és ismét Salzburgból. Ínycsiklandó menü: Schubert Négy impromptu-je (D 899) és Három zongoradarabja (D 946), Beethoven Hammerklavier-szonátája (B-dúr, op. 106), és megint hat ráadás, de a múltkori Szkrjabin–Chopin–Rameau–Bach-vegyessalátánál homogénebb: egy „Rameau-szvit” öt kis karakterdarabból (a tételek között ezúttal is ott van az előző lemezen is szereplő Les Sauvages, amelyet Szokolov mániákusan, szinte minden koncertjén kipörget ujjai alól rá­adásként), végül pedig egy Brahms, az op. 117/2-es b-moll intermezzo. Szokolov tehát, akiről köztudott, hogy éppúgy utálja a lemezstúdiókat, mint hajdan nagy elődje, Richter, úgy látszik, mégis beadta a derekát, és azok után, hogy sok éven át semmi újat nem lehetett tőle kapni, csak az Op. 111 cégnél készült tizennégy régi CD-t, most évenként kirukkol egy koncertfelvétellel. Úgy legyen.

Miről szól a lemez? Nem nehéz megfogalmazni: a hét Schubert-darab a szabatos játék apoteózisa. Szokolov, mint valami zenei Darvas Iván, min-dent na-gyon pre-cí-zen ar-ti-ku-lál. Bele lehet őrülni – de hát ez az őrület hallatlanul vonzó. Benne van a jellegzetes szokolovi „nem törődöm veletek, én így játszom” makacssága – és az eredmény meggyőz. Mindenre van idő, minden hibátlan, és a transzcendencia, a nagyság és a szenvedély is jelen van. És a Hammerklavier-szonáta? Restaurátori tevékenység tanúi lehetünk: Szokolov megtisztítja a művet a nimbusztól, amely az évszázadok alatt monumentális preromantikus kolosszust csinált a darabból. Most „csak” a művet halljuk: tárgyilagosan, tisztán – de minden mélységével, indulatával és gazdagságával.

Deutsche Grammophon, 2016

Neked ajánljuk