Lemez

Jlin: Dark Energy

  • Velkei Zoltán
  • 2015. május 17.

Zene

Jlin egy húszas éveiben járó nő, aki az Indiana állambeli Garyben él, és footworkszámokat ír. Noha a zenével Chicagóban ismerkedett meg, az irányzat főhadiszállásának védjegyszerű elemei csak kevéssé találhatók meg a műveiben. Ettől válik a Dark Energy a footwork egyik legérdekesebb gyűjteményévé 2015-ben.

Persze filmekből kivett vokálminták és túráztatott cinek itt is vannak, s a szigorú, három-négy perces keretek közül sem bújik ki a lemez, de az is hamar egyértelművé válik, hogy nem egy szokásos chicagói partilemezről van szó. Épp ellenkezőleg: sötét hálószobákba, magányos gondolatokhoz, búskomor hangulathoz passzoló zenék vannak a Dark Energyn – elképesztően vastag, maszkulin dobbasszusokkal. A Guantanamo ijesztő sikolyai és mantraszerűen ismétlődő szövege jócskán túlmutat a footwork korábbi mondanivalóján, az Infrared (Bagua) pedig hűvös, ijesztő atmoszférát teremt. Helyenként az album muzikális is tud lenni: az Un­known Tongues és a Mansa Musa például afrikai dobokat és hangmintákat tartalmaz, amelyek a hevességükkel hatásosan verik vissza az agresszív cineket, és ezzel mintha saját kötelékeiből szabadítanák fel a footworköt. E valószerűtlen és váratlan húzásokban rejlik a Dark Energy titka. A vége felé még Holly Herndon is feltűnik, és ez jól szemlélteti az egész kort, amelyben tehetséges nők írnak remek elektronikus zenéket, ráadásul még ki is tudnak törni a legszűkebb keretek közül.

 

Planet Mu, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.