Lemez

Junior Boys: Big Black Coat

  • - minek -
  • 2016. március 25.

Zene

A modern poptörténet talán legmegindítóbban őszinte, az erős érzelmeket megunhatatlan slágerekbe csomagoló duója, az ontariói Junior Boys már öt éve (a remek It’s All True óta) nem készített saját albumot. A friss Big Black Coat pontosan azért okoz némi meglepetést, mert olyan tökéletesen, az életmű legszebb perceit megidézve veszi fel a fél évtizede elejtett szálat – nehéz olyan albumot találni manapság, mely az ötletek ily gazdagságát vonultatná fel, s úgy marad egyenletesen magas színvonalú, hogy a szerzemények egyenként is mind afféle kis remekművek. Jeremy Green­span hajlékony falzettjére, okos strófáira Matt Didemus megtévesztően meleg tónusú szintigrúvjai borulnak – a lemez első fele sokkal inkább az álmodozóbb szintipop/new wave disco hagyomány felől közelítve építi egymásra a dalokat, de közben olyan felfedezni való kis csodákat rejt, mint a C’mon Baby minden szempontból érzéki pszichedéliája. Az albumot keresztülmetszi az egyetlen nem saját szerzemény, Bobby Caldwell klasszikus, 1978-as What Do You Won’t Do For Love-jának ihletett feldolgozása. Ez mint­egy fordulatot is jelent, hiszen az addigi középtempós elektro-soul után határozottabb, klasszikus  house-­ból, technóból lepárolt tánczenei struktúrák következnek némi követelőző savazással, majd egy balladisztikus levezetéssel. Az album szinte már hagyományosan hosszúra nyújtott fináléja (a retró Detroit-tech utalásokkal teli Love Is A Fire, majd az eufóriáig hömpölygő cím­adó) pedig újabb szintekre emeli az élményt.

City Slang, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.