Lemez

Junior Boys: Big Black Coat

  • - minek -
  • 2016. március 25.

Zene

A modern poptörténet talán legmegindítóbban őszinte, az erős érzelmeket megunhatatlan slágerekbe csomagoló duója, az ontariói Junior Boys már öt éve (a remek It’s All True óta) nem készített saját albumot. A friss Big Black Coat pontosan azért okoz némi meglepetést, mert olyan tökéletesen, az életmű legszebb perceit megidézve veszi fel a fél évtizede elejtett szálat – nehéz olyan albumot találni manapság, mely az ötletek ily gazdagságát vonultatná fel, s úgy marad egyenletesen magas színvonalú, hogy a szerzemények egyenként is mind afféle kis remekművek. Jeremy Green­span hajlékony falzettjére, okos strófáira Matt Didemus megtévesztően meleg tónusú szintigrúvjai borulnak – a lemez első fele sokkal inkább az álmodozóbb szintipop/new wave disco hagyomány felől közelítve építi egymásra a dalokat, de közben olyan felfedezni való kis csodákat rejt, mint a C’mon Baby minden szempontból érzéki pszichedéliája. Az albumot keresztülmetszi az egyetlen nem saját szerzemény, Bobby Caldwell klasszikus, 1978-as What Do You Won’t Do For Love-jának ihletett feldolgozása. Ez mint­egy fordulatot is jelent, hiszen az addigi középtempós elektro-soul után határozottabb, klasszikus  house-­ból, technóból lepárolt tánczenei struktúrák következnek némi követelőző savazással, majd egy balladisztikus levezetéssel. Az album szinte már hagyományosan hosszúra nyújtott fináléja (a retró Detroit-tech utalásokkal teli Love Is A Fire, majd az eufóriáig hömpölygő cím­adó) pedig újabb szintekre emeli az élményt.

City Slang, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.