Lemez

Jutalomutazás a 20. századba

The Jesus and Mary Chain: Damage And Joy

Zene

A poptörténetnek vannak kimondottan balhés testvérpárosai, elég a Davies fivérekre (The Kinks) vagy Liam és Noel Galla­gherre gondolni, de a The Jesus and Mary Chain vezérei, Jim és William Reid ott liheg a nyakukban.

A skót zenekar 1985-ös bemutatkozó albuma, a Psychocandy a noise-rock vitathatatlan klasszikusa, és még annál is jobban sikerült a két évvel későbbi Darklands, mivel ott kicsit kevesebb volt a feedback, és több a torzításból kibontakozó dallam.

A többi lemezük (Automatic, 1989; Honey’s Dead, 1992; Stoned & Dethroned, 1994) sem volt rossz, ám közben a zenekart szép lassan hazavágta a belviszály. Elmondásuk szerint a két Reid az 1998-as Munki felvételeire már csak golyóálló mellényben mert bemenni a stúdióba. Az album megjelenése után egyből fel is oszlottak, és legközelebb csak 2007-ben álltak színpadra. De az új lemez ideje csak most érkezett el. Állítólag a fivérek viszonya csak most jutott el arra a szintre, hogy újra közösen dolgozzanak a stúdióban, de a biztonság kedvéért felkérték a Killing Joke basszusgitáros-producerét, Youth-t, hogy amolyan békefenntartóként felügyelje a visszatérő album munkálatait.

Aki azt hitte, hogy 19 év után egy megújult The Jesus And Mary Chaint kap, nagyot téved. Csakhogy ez egyáltalán nem kínos, épp ellenkezőleg! E dalokat hallgatva válik csak egyértelművé, hogy később miért is merített olyan sok zenekar Reidéktől a Black Rebel Motor­cycle Clubtól a Glasvegasig, az A Place To Bury Strangersig és tovább. A Damage And Joy dalai tele vannak a zenekart naggyá tévő védjegyekkel: egy kicsit kevesebb a torzítás, de a dallamok továbbra is nagyszerűek, ami pedig a szövegeket illeti, tobzódnak az önreflexióban. A War On Peace-ben azt énekli Jim, hogy „egykoron ragyogtam, de már vén vagyok”, de az öregedés a Song For A Secretben is előjön, a Facing Up To The Factsben pedig konkrétan elhangzik, hogy „utálom a tesóm, és ő is utál engem, ennek így kell lennie.”

A Damage And Joy egyedüli újdonságát a nők jelentik, akik énekükkel nagyszerűen egészítik ki a megszokott hangzást. Felbukkan a harmadik testvér, a Sister Vanillaként ismert Linda Reid, aztán William barátnője, Berna­dette Denning, a szintén skót Isobel Campbell, no meg Sky Ferreira, akit a Primal ­Scream-frontember (korábban JAMC-dobos) Bobby Gillespie ajánlott Reidéknek. Ráadásul Ferreira épp Budapesten forgatott, amikor Jim Reid iderepült, és a Black And Blues vokálját itt rögzítették nálunk. Mindezt csak azért érdemes megjegyezni, mert valahol jó érzés, hogy az év eddigi legnagyszerűbb visszatérő lemezének magyar vonatkozása is van.

ADA/Warner, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.