Újabb akták a zenészvilágról

Kémgyanús klubtársak

Zene

A latin tánczenékre specializálódott Club együttes elegáns éjszakai szórakozóhelyeken lépett fel, s kislemezei is megjelentek a 60-as évek elején. Populáris zenénk írott történetében mégis jóval kevesebb nyomát találni, mint az állambiztonsági iratokban.

Tabányi Mihály (1921–2019) nimbusza mindenkit elhomályosít, pedig a harmonika királyán kívül mások is értették e hangszer lelkét a beat forradalma előtt. Közéjük tartozott Hajdu Péter (1924–2006) és Balassa Tamás (1926). Utóbbi zenekarvezetőként szerepelt hanglemezen és a pódiumon. Hajdu Péternek hivatali funkciók helyett csak kislemezei (Vidám hétvége/Csak harmonikázom stb.) és kottái (például Hajdu Péter 4 vidám harmonika szólója) voltak. 1955-ben, a Filharmónia esztrádzenekara élén szerepelt a Magyar Televízió első kísérleti adásában, 1960-ban pedig az osztrák tévé kísérleti adásában is, mivel 1956 után Bécsbe települt át a családjával. Virtuozitása sikert aratott az osztrák és német piacon, kis- és nagylemezei (I steh auf Wien [sic!], Akkordeon-Feuerwerk) jelentek meg, sőt a honlapján olvasható életrajz szerint fellépett a New York-i Carnegie Hallban és 1969-ben az amerikai televíziózás nagyágyúja, Ed Sullivan show-jában is.

Merre, meddig?

Hajdu Pétert és zenekarát Belgrádban érte az 1956-os forradalom. Szerződésük lejártával nem haza, hanem Bécsbe utaztak. Majd Törökországba. Ott összekülönböztek, állítólag az anyagiakon. Hajdu faképnél hagyta társait, visszament Bécsbe. A többiek, ifj. Bartos Gyula, Hummer Miklós, Nikolics János és Nikolics Ottó együtt maradtak. Egy törökországi NATO-klubban játszottak, talán ezért tartották meg a Club együttes elnevezést a hazatelepülésük, 1960 után is.

Minderről a „Víg” fedőnevű (fn.) ügynök számolt be 1963 januárjában, egy titkos találkozókra szolgáló lakáson. Balassa Tamást a 6-os kartonja szerint 1962 decemberében, „hazafias” alapon szervezték be a kémelhárítás vonalára. Ő lett „Víg”. A vele megtárgyalandó téma „rendkívül komoly jelentőséggel” bírt, ezért beszervezője, Bíró István százados mellett jelen volt a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Politikai Osztályának II. alosztályát vezető Ambrus Sándor őrnagy is. A beszélgetést hangszalagra vették. Nem csak az információ pontos rögzítése végett, hanem mert az ügynököt „magunk mellé le kell kompromittálni”. A kérdés-válasz formát öltő, magázódó beszélgetés több mint 11 oldalt tölt meg a „Víg” jelentéseit őrző két dosszié első kötetében (M-41697).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk