Újabb akták a zenészvilágról

Kémgyanús klubtársak

Zene

A latin tánczenékre specializálódott Club együttes elegáns éjszakai szórakozóhelyeken lépett fel, s kislemezei is megjelentek a 60-as évek elején. Populáris zenénk írott történetében mégis jóval kevesebb nyomát találni, mint az állambiztonsági iratokban.

Tabányi Mihály (1921–2019) nimbusza mindenkit elhomályosít, pedig a harmonika királyán kívül mások is értették e hangszer lelkét a beat forradalma előtt. Közéjük tartozott Hajdu Péter (1924–2006) és Balassa Tamás (1926). Utóbbi zenekarvezetőként szerepelt hanglemezen és a pódiumon. Hajdu Péternek hivatali funkciók helyett csak kislemezei (Vidám hétvége/Csak harmonikázom stb.) és kottái (például Hajdu Péter 4 vidám harmonika szólója) voltak. 1955-ben, a Filharmónia esztrádzenekara élén szerepelt a Magyar Televízió első kísérleti adásában, 1960-ban pedig az osztrák tévé kísérleti adásában is, mivel 1956 után Bécsbe települt át a családjával. Virtuozitása sikert aratott az osztrák és német piacon, kis- és nagylemezei (I steh auf Wien [sic!], Akkordeon-Feuerwerk) jelentek meg, sőt a honlapján olvasható életrajz szerint fellépett a New York-i Carnegie Hallban és 1969-ben az amerikai televíziózás nagyágyúja, Ed Sullivan show-jában is.

Merre, meddig?

Hajdu Pétert és zenekarát Belgrádban érte az 1956-os forradalom. Szerződésük lejártával nem haza, hanem Bécsbe utaztak. Majd Törökországba. Ott összekülönböztek, állítólag az anyagiakon. Hajdu faképnél hagyta társait, visszament Bécsbe. A többiek, ifj. Bartos Gyula, Hummer Miklós, Nikolics János és Nikolics Ottó együtt maradtak. Egy törökországi NATO-klubban játszottak, talán ezért tartották meg a Club együttes elnevezést a hazatelepülésük, 1960 után is.

Minderről a „Víg” fedőnevű (fn.) ügynök számolt be 1963 januárjában, egy titkos találkozókra szolgáló lakáson. Balassa Tamást a 6-os kartonja szerint 1962 decemberében, „hazafias” alapon szervezték be a kémelhárítás vonalára. Ő lett „Víg”. A vele megtárgyalandó téma „rendkívül komoly jelentőséggel” bírt, ezért beszervezője, Bíró István százados mellett jelen volt a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Politikai Osztályának II. alosztályát vezető Ambrus Sándor őrnagy is. A beszélgetést hangszalagra vették. Nem csak az információ pontos rögzítése végett, hanem mert az ügynököt „magunk mellé le kell kompromittálni”. A kérdés-válasz formát öltő, magázódó beszélgetés több mint 11 oldalt tölt meg a „Víg” jelentéseit őrző két dosszié első kötetében (M-41697).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.