Lemez

Kettesben szép

The Gutter Twins: Saturnalia

  • Greff András
  • 2008. április 3.

Zene

Duettlemezt készíteni módfelett kockázatos vállalkozás, ismerjük a dudásokra vonatkozó konszenzusos vélekedést, s még makulátlanul harmonikus együttműködés esetén is igen komoly arányproblémák adódhatnak, nem beszélve arról a jelenségről, amikor az egymásnak feszülő erők szépen és könyörtelenül kioltják egymást. Mindezt szem előtt tartva még inkább bámulatra méltó, hogy a The Gutter Twins név alatt kollaboránskodó Greg Dulli és Mark Lanegan napjaink amerikai alternatív rockjának egyik legerősebb dolgozatát készítette el.

Dulli, Lanegan: komor, a hadak útját oda-vissza megjárt, nagyszerű férfiak, két igazi vezéregyéniség. A korpulens testében meglehetős genetikai koktélt őrző (görög apától és ír anyától származó) Dulli a kilencvenes években előbb az Afghan Whigs élén vezetett elő sötét és nagyon érzéki gitárzenét, majd az ezredforduló óta ugyanezt némiképp kifinomultabban folytatta a Twilight Singersszel, Lanegan pedig a Screaming Treeszel színesítette a seattle-i grunge-szcénát és hat kiváló post-blues lemezt is készített szólóban az évek során. A formáció ötlete az ő fejéből pattant ki, ami nem meglepő, hiszen látnivaló, hogy az utóbbi években rendesen rákapott az együttműködés zamatára: feltűnt a Queens Of The Stone Age-ben, turnézott a Twilight Singersszel, countrylemezt vett fel Isobel Campbell-lel és csodásan brutális, csakis Tom Waitséhez mérhető hangját adta a Soulsavers második albumához. És nem hiányzik a személyes kötődés sem: hét-nyolc éve e két félvilági alak közös lakásban pergette napjait, Dulli félőrült volt a kokainos paranoiától, Lanegan "barna cukros" diétára korlátozta magát, sokat foghatták egymás fejét a lidérces másnapokon.

Bármennyire kiszámítható fordulat is ez, a Saturnaliát valóban úgy lehet jellemezni a legpontosabban, mintha Dulli és Lanegan oly markáns stílusainak tökéletes összeolvadását hallanánk. Egy-két kivételtől eltekintve (a Seven Stories Underground például minden tekintetben klasszikus Lanegan-ballada) a zenei alapokat a Twilight Singers rockjának experimentálisabb verziója képezi (a hagyományos dalszerkezeteket nagy fantáziával lazítják fel szinte minden egyes számban), ám Lanegan konstans jelenléte rendkívül komoly (és a T. Singersre nem jellemző) spirituális töltetet ad a zenének (a szövegekről már nem is beszélve). Meg persze olajsötét színeket: a Saturnalia matt fekete rock - ám egyúttal kimondottan emelkedett is. És csak úgy roskadozik a kimagasló daloktól: a döngölő Idle Hands, a Martina Topley Bird énekével édesített, kasmírpuha The Body, a keserédes God's Children egyként mesterművek, a lemezzáró, fennkölt Front Streetnél pedig aligha fogunk ebben az évben szebb szomorú számot hallani.

Sub Pop, 2008. A The Gutter Twins április 20-án a bécsi Szene klubban lép fel.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.