Lemez

Kettesben szép

The Gutter Twins: Saturnalia

  • Greff András
  • 2008. április 3.

Zene

Duettlemezt készíteni módfelett kockázatos vállalkozás, ismerjük a dudásokra vonatkozó konszenzusos vélekedést, s még makulátlanul harmonikus együttműködés esetén is igen komoly arányproblémák adódhatnak, nem beszélve arról a jelenségről, amikor az egymásnak feszülő erők szépen és könyörtelenül kioltják egymást. Mindezt szem előtt tartva még inkább bámulatra méltó, hogy a The Gutter Twins név alatt kollaboránskodó Greg Dulli és Mark Lanegan napjaink amerikai alternatív rockjának egyik legerősebb dolgozatát készítette el.

Dulli, Lanegan: komor, a hadak útját oda-vissza megjárt, nagyszerű férfiak, két igazi vezéregyéniség. A korpulens testében meglehetős genetikai koktélt őrző (görög apától és ír anyától származó) Dulli a kilencvenes években előbb az Afghan Whigs élén vezetett elő sötét és nagyon érzéki gitárzenét, majd az ezredforduló óta ugyanezt némiképp kifinomultabban folytatta a Twilight Singersszel, Lanegan pedig a Screaming Treeszel színesítette a seattle-i grunge-szcénát és hat kiváló post-blues lemezt is készített szólóban az évek során. A formáció ötlete az ő fejéből pattant ki, ami nem meglepő, hiszen látnivaló, hogy az utóbbi években rendesen rákapott az együttműködés zamatára: feltűnt a Queens Of The Stone Age-ben, turnézott a Twilight Singersszel, countrylemezt vett fel Isobel Campbell-lel és csodásan brutális, csakis Tom Waitséhez mérhető hangját adta a Soulsavers második albumához. És nem hiányzik a személyes kötődés sem: hét-nyolc éve e két félvilági alak közös lakásban pergette napjait, Dulli félőrült volt a kokainos paranoiától, Lanegan "barna cukros" diétára korlátozta magát, sokat foghatták egymás fejét a lidérces másnapokon.

Bármennyire kiszámítható fordulat is ez, a Saturnaliát valóban úgy lehet jellemezni a legpontosabban, mintha Dulli és Lanegan oly markáns stílusainak tökéletes összeolvadását hallanánk. Egy-két kivételtől eltekintve (a Seven Stories Underground például minden tekintetben klasszikus Lanegan-ballada) a zenei alapokat a Twilight Singers rockjának experimentálisabb verziója képezi (a hagyományos dalszerkezeteket nagy fantáziával lazítják fel szinte minden egyes számban), ám Lanegan konstans jelenléte rendkívül komoly (és a T. Singersre nem jellemző) spirituális töltetet ad a zenének (a szövegekről már nem is beszélve). Meg persze olajsötét színeket: a Saturnalia matt fekete rock - ám egyúttal kimondottan emelkedett is. És csak úgy roskadozik a kimagasló daloktól: a döngölő Idle Hands, a Martina Topley Bird énekével édesített, kasmírpuha The Body, a keserédes God's Children egyként mesterművek, a lemezzáró, fennkölt Front Streetnél pedig aligha fogunk ebben az évben szebb szomorú számot hallani.

Sub Pop, 2008. A The Gutter Twins április 20-án a bécsi Szene klubban lép fel.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."