Van, aki gyufacímkét, képeslapot, üveggyöngyöt, könyveket, esetleg gombostűre szúrt lepkéket gyűjt. Lengyel András 1982 óta bővíti Felhőmúzeumát, ezt a mail-art művekből összeálló kartotékgyűjteményt. Emellett 1975 óta máig készít felhőmotívumot felhasználó műveket - összekapcsolva például olyan ikonográfiai elemekkel, mint a Szentháromságot is szimbolizáló Isten szeme, a létra, amiről mondjuk Jákob lajtorjája juthat az eszünkbe, vagy a piramis. A felhőgyűjtés célja nem a tudományos rendszerezés, hanem például az, hogy változó kontextusokban és formákban felmutassa/lejegyezze az illékony végtelenséget. Lengyel felhőket, könyvformákat vagy háromszögeket "ábrázoló" művei nemcsak kiállítótermekben, hanem olyan, félig-meddig szakrális helyiségekben is szerepeltek, mint a kiállítóhellyé alakított egykori váci görögkeleti templom vagy a budapesti Egyetemi Könyvtár kupolatere - kérdés, hogy milyen mértékben változik meg a művek értelmezési köre a Raiffeisen Bank egyszerre steril és elegáns galériájának hatására. Persze Lengyel életművét ismerve nem várható el, hogy a művész helyspecifikus művet hozzon létre - mint például tette ezt Medve András 1987-ben, amikor a Dresdner Bank Frankfurt am Main-i, a látogatók elől természetesen elzárt páncéltermében egy három tonna tömegű, összesen 248 aranyrúdból kirakott "szobrot", az Arany kutya című alkotását állította ki.
Lengyel a hetvenes évek közepén működő Rózsa-kör tagja volt, s máig megőrizte az Erdély Miklós szellemiségéhez közel álló csoport reflexív, konceptuális munkamódszerét. A művek ennek szellemében folyamatos párbeszédet folytatnak egymással - jelentse ez a technikai megoldást vagy a tematikai párhuzamot. Vannak egyszínű (kék, zöld, piros), pufók, gyerekes bárányfelhők egy megfestett, háromlábú festőállványon, láthatunk hatalmas kirakósdarabkát felhőkkel (Endless puzzle), és elolvashatjuk Csehov Mi található leggyakrabban az elbeszélésekben, a regényekben és ehhez hasonlókban című írását, benne az egyik elengedhetetlen szereplővel, amely nem más, mint a "Magas égbolt, a végeláthatatlan, felfoghatatlan nemesség, egyszóval: a természet!!!". A csehovi szösszenet azonban két felnagyított könyvoldal képi másolataként, afféle kvázifestményként jelenik meg - a képkeretet körülölelő fehér fal pedig olyan térként, melybe szabadon beleképzelhetjük a szamovárt, a vidéki kúriát, az unatkozó nemesasszonyt, a sírig hű cselédet vagy a pápaszemes doktort.
A Könyvespolcképek sorozaton a festett és valódi könyvgerincek között számos orvosi könyv preparált (tartalmától megfosztott) és roncsolt gerince sorakozik, a három Könyvarchitektúra című képen pedig az isteni harmóniára vagy a triangulumra utaló háromszög-kompozíciót zenei tárgyú művek alkotják. Máshol a Gutenberg-galaxis végtelen labirintusa hozzáférhetetlenné válik, hiszen a festett, cím nélküli könyvborítók már csak képi jelként utalnak önmagukra. Fordított a helyzet a Paletta emlékmű esetében: a vászonra applikált igazi festékkeverő lapok mellett aranyló táblácskákon olvasható a korábbi, fiktív vagy valós tulajdonos (köztük Benczúr Gyula, Tolvaly Ernő és maga az alkotó, Lengyel András) neve.
A tematikai asszociációs láncot ellenpontozza a művek technikája. Lengyel korábban is gyakran élt a fotó lehetőségeivel (például a puszta égboltról készített sorozatok esetében), mégis feltűnő, hogy a kiállított művek egy része elanyagtalanodik: a festővásznon ugyanis nem hiperrealista képek, hanem fotónyomatok jelennek meg. A számítógépben, afféle nulladik dimenzióban tárolt digitális képek bármikor reprodukálhatóak, az így létrehozott replikák elvesztik egyediségüket, ellentétben mondjuk a festővászonra kivetülő, szinte tapintható művészi és egyéni kézjegytől. A festmény kiemelt státusza megszűnik, a végeredmény elválik az alkotótól - kissé olyan lesz, mint az értékpapírok vagy a komputerek memóriájában tárolt és a pénzmozgást dokumentáló belső feljegyzések. A műalkotás egyediségének általános megszűnését, a műtárgypiaci értékképzés új típusú mechanizmusait Lengyel nemcsak ironikusan/rezignáltan rögzíti - hanem gunyorosan kritizálja is. Példa erre az a mű, melyen a művész 1974-es keltezésű FMK- (Fiatal Művészek Klubja) igazolványa látható felnagyítva, jobb oldalán a ház új tulajdonosának (Kogart) pecsétjével (Régi szép idők - szép új világ).
Az uniformizált és egysíkú gépezettel áll szemben a művészet színektől tobzódó világa, a palettán lecsorgó festékfoltok szabadsága, amely ugyanolyan gazdag és változatos, mint az égbolton feltűnő felhőképek vagy mint a borgesi könyvtár. Talán a számítógépes művészeté a jövő, de valljuk be, mégis izgalmasabb egy fotónyomatnál egy olyan olaj-vászon festmény, amely magára a festészetre reflektálva történetesen egy hatalmas palettát formáz.
Raiffeisen Galéria, Budapest V., Akadémia u. 6. Nyitva: 2009. január 11-ig, mindennap 10.00- 18.00.
