kiállítás - ÁTLAGOSAK

  • - dck -
  • 2009. július 2.

Zene

Tizenöt fotó sorakozik a Platán Galéria falán, rajtuk családok, barátok vagy magányos emberek. Nem hasonlítanak egymásra, nincsenek közös kedvteléseik, arcuk gyakran semmilyen, szokványos vagy felejthető, környezetük leginkább kispolgári és szegényes, a háttérben nippek, családi relikviák, poszterek vagy feszületek.
Tizenöt fotó sorakozik a Platán Galéria falán, rajtuk családok, barátok vagy magányos emberek. Nem hasonlítanak egymásra, nincsenek közös kedvteléseik, arcuk gyakran semmilyen, szokványos vagy felejthetõ, környezetük leginkább kispolgári és szegényes, a háttérben nippek, családi relikviák, poszterek vagy feszületek. Egyetlen dolog közös bennük: 2008-ban jelentkeztek egy lengyel újságban közölt hirdetésre, melyben Monika Berezáecka és Monika Redzisz átlagos lengyelek jelentkezését várta. A 2000 óta Zorka Project néven futó fotográfuspáros ebben az esetben nem maradt meg a puszta "megörökítésnél" - ahogy tették ezt korábbi, anyákat, testépítõket vagy drag queeneket feldolgozó sorozataikban -, hanem interjút készített a jelentkezõkkel. A szöveg és a kép így értelmezi egymást, a felületesen megítélt arcok mögül különös életutak, valódi egyéniségek tûnnek fel. S valóban, nem valószínû, hogy átlagosnak nevezhetünk valakit, aki egy ilyen hirdetésre jelentkezik - bár a legtöbben döntésüket azzal indokolták, hogy végre történik velük valami. Ám az mégiscsak meglepõ, hogy az "egyenkérdésekre" (mit tekintenek értéknek, van-e lakásuk, autójuk, mi a viszonyuk a valláshoz, szoktak-e utazni, gondolkodtak-e az emigráláson?) és a személyiségükre irányuló puhatolódzásokra (mitõl félnek és mire vágynak?) adott válaszokból különös életeket, cseppet sem átlagos embereket ismerhetünk meg. Családnak élõk, nagyétkûek, elégedettek és kiábrándultak mindannyian lehetünk, de kevés köztünk a vidéken élõ nõi futballbíró, a négy gyerekét egyedül nevelõ volt festõmûvész vagy a halálos beteg, egészséges párját mégiscsak meglelõ fiatal lány. A távolságtartó és gyakran humoros felvételek, azaz a közhelyes látszat mögött kibomló egyediség arra utal, hogy átlagos nemigen létezik. Vagy ha mégis, akkor mindannyian azok vagyunk.

Platán Galéria, Bp. VI., Andrássy út 32. Megtekinthetõ augusztus 14-ig, kedd-péntek 11-19 óráig

*****

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.