koncert - Electronic Beats Festival

  • - minek -
  • 2011. november 3.

Zene

Az FM Belfast bájos, lendületes, déja vuben gazdag elektropopja még be sem indíthatta az éppen csak érkező népet - erre alighanem a Does It Offend You, Yeah? alapvetően döngölésre épülő electropunk attrakciója szolgált volna. A tökéletes eszközszegénység jegyében fogant show-juk tulajdonképpen megkapó volt a maga primitívségével együtt: kifejezetten bártorságra vall kiállniuk a színpadra anélkül, hogy legalább egy épkézláb zenei kompozíciót összehoztak volna valaha.

Az egykor szofisztikált dj-producerként elhíresült, utóbb a krautrock- és a shoegazerhagyományok, mi több, a rossz nyelvek szerint Thom Yorke uszályába került Sascha Ring, alias Apparat ezzel szemben éppen a kifinomultságával tüntet. A pszichedélikusnak szánt, néha tényleg melodikus popzenei hangulatok és a szinte már alárendelt szerepet játszó, de azért jól felismerhetően szögegyenes ritmusok elegye papíron arra teremtetett, hogy hipnotikus állapotba ejtsék a publikumot. Ahhoz viszont az szükséges, hogy a négy zenész (hiszen az Apparat Band rendes négytagú zenekar, amelyben Sascha a szólógitáros és az énekes) produkciója kellően feszes és végig izgalmas legyen. Az is lehet, hogy számválasztás kérdése az egész, de az adott készletből nem egyszerű olyan ívet rajzolni, hogy legalább a többség izgalmasnak (noch dazu emelkedett hangulatúnak) hallja, s ne érdektelennek, netán álmosítóan unalmasnak. Nem vagyunk benne biztosak, hogy ezen az estén sikerült a mutatvány.

A Buraka Som Sistemáé annál inkább: ők két laptoppal, nyolcbites hangokkal, nejlonegyszerűségű, kuduro nevű seggcentrikus tánczenéjükkel, három MC-vel, köztük egy harsányan is szórakoztató hölggyel ugráltatnak mindenkit, aki él - a show csúcspontján például a színpadra vezényelt harminc, kellően elvarázsolt kisasszonyt. Naná: műanyag az egész - rövid távon, kisebb dózisban azonban tökéletesen működik.

Millenáris Teátrum, október 28.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.