koncert - JEVGENYIJ KISZIN

  • - csont -
  • 2010. november 25.

Zene

fellépését óriási várakozás előzte meg, hiszen utoljára úttörőnyakkendőben lépett föl Pesten. Meglehetősen félszegen keveredett ki a színpadra; a furcsa, álmodozó jelenlét végig uralta személyes légkörét.
fellépését óriási várakozás elõzte meg, hiszen utoljára úttörõnyakkendõben lépett föl Pesten. Meglehetõsen félszegen keveredett ki a színpadra; a furcsa, álmodozó jelenlét végig uralta személyes légkörét. Ám játéka távol állt ettõl: Schumann Fantasiestücke sorozata talán éppen a túlzott távolságtartás, az álmodozó romantika hiánya miatt sikerült kissé üresre. És technikai tökély se jellemezte, különösen a második darabban ("Aufschwung") tûnt botladozónak. Ebbõl gyorsan kilábalt, és a vége ("Ende vom Lied") valóban a dal vége volt, több értelemben is: Kiszin itt megpendítette Schumann halálos hangját, amely hajlik rá, hogy az esküvõi harangok zengésébe is belehallja a lélekharang bongását. A következõkben a Novelletten címû sorozatából játszott, hihetetlen technikával, de híján a humornak, nélküle pedig Schumann csak kávéházi Beethoven.

Nagy zongorista, de nem nagy muzsikus - ez a laposság volt az elsõ rész summája. De a szünet után átszakadt a gát. Mert Kiszin úgy játszott Chopint (Négy ballada), hogy abban nem volt semmi közhelyesen "Chopin-szerû", azaz hiányoztak az elomlások, a rubátók, a hangzás varázsa, a halál érzetének kissé dekadens kéje. Aki itt haldoklott, nem nekrofil gyönyörbõl tette. Messze tûnt minden önsajnálat - kopáran, egyben félelmetes monumentalitással tárult fel a kreatúra biztos bukása, jeges magánya. Ennek zenei-mûvészi alapját nem biztosíthatja más, mint a tökéletesen hidegfejû elemzés. Kiszin olyan vonásait, olyan rejtett összefüggéseit, motivikus (szinte bachi szigorúságú) együttállásait hozta elõ ezeknek a milliószor játszott mûveknek, amelyeket még sosem hallottunk, és nem is sejtettük, hogy ott rejlenek bennük. A népszerû g-moll ballada után felhördült a tömeg, ugyanezt tette a harmadik után is. Eljött az idõ, hogy Recenzens visszavonja a szünet elõtti nézeteit. Az elsõ ráadás (Chopin: cisz-moll keringõ) a valcer mûfajának rekviemjeként hangzott el.

Mûvészetek Palotája, november 17.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.