koncert - JEVGENYIJ KISZIN

  • - csont -
  • 2010. november 25.

Zene

fellépését óriási várakozás előzte meg, hiszen utoljára úttörőnyakkendőben lépett föl Pesten. Meglehetősen félszegen keveredett ki a színpadra; a furcsa, álmodozó jelenlét végig uralta személyes légkörét.
fellépését óriási várakozás elõzte meg, hiszen utoljára úttörõnyakkendõben lépett föl Pesten. Meglehetõsen félszegen keveredett ki a színpadra; a furcsa, álmodozó jelenlét végig uralta személyes légkörét. Ám játéka távol állt ettõl: Schumann Fantasiestücke sorozata talán éppen a túlzott távolságtartás, az álmodozó romantika hiánya miatt sikerült kissé üresre. És technikai tökély se jellemezte, különösen a második darabban ("Aufschwung") tûnt botladozónak. Ebbõl gyorsan kilábalt, és a vége ("Ende vom Lied") valóban a dal vége volt, több értelemben is: Kiszin itt megpendítette Schumann halálos hangját, amely hajlik rá, hogy az esküvõi harangok zengésébe is belehallja a lélekharang bongását. A következõkben a Novelletten címû sorozatából játszott, hihetetlen technikával, de híján a humornak, nélküle pedig Schumann csak kávéházi Beethoven.

Nagy zongorista, de nem nagy muzsikus - ez a laposság volt az elsõ rész summája. De a szünet után átszakadt a gát. Mert Kiszin úgy játszott Chopint (Négy ballada), hogy abban nem volt semmi közhelyesen "Chopin-szerû", azaz hiányoztak az elomlások, a rubátók, a hangzás varázsa, a halál érzetének kissé dekadens kéje. Aki itt haldoklott, nem nekrofil gyönyörbõl tette. Messze tûnt minden önsajnálat - kopáran, egyben félelmetes monumentalitással tárult fel a kreatúra biztos bukása, jeges magánya. Ennek zenei-mûvészi alapját nem biztosíthatja más, mint a tökéletesen hidegfejû elemzés. Kiszin olyan vonásait, olyan rejtett összefüggéseit, motivikus (szinte bachi szigorúságú) együttállásait hozta elõ ezeknek a milliószor játszott mûveknek, amelyeket még sosem hallottunk, és nem is sejtettük, hogy ott rejlenek bennük. A népszerû g-moll ballada után felhördült a tömeg, ugyanezt tette a harmadik után is. Eljött az idõ, hogy Recenzens visszavonja a szünet elõtti nézeteit. Az elsõ ráadás (Chopin: cisz-moll keringõ) a valcer mûfajának rekviemjeként hangzott el.

Mûvészetek Palotája, november 17.

*****

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.