Koncert - "Könyörgök, ne hagyd abba!" - A Nine Inch Nails Budapesten

  • - vincze -
  • 2009. július 30.

Zene

A Ministry-főnök Al Jourgensen után az indusztriális metál másik legendás alakja, a Nine Inch Nails életre hívója, Trent Reznor is parkolópályára állítja zenekarát, legalábbis átmeneti jelleggel. A hírek szerint Reznornak egyelőre csak a koncertezésből lett elege - valami olyasmit nyilatkozott, hogy a NIN élő teljesítményét már nem lehet fokozni -, de idén tavasszal még egyszer jó alaposan körbeturnézták a világot, és (részben a nyilatkozat hatására) mindenhol óriási sikerrel futottak a fellépések.

A Ministry-főnök Al Jourgensen után az indusztriális metál másik legendás alakja, a Nine Inch Nails életre hívója, Trent Reznor is parkolópályára állítja zenekarát, legalábbis átmeneti jelleggel. A hírek szerint Reznornak egyelőre csak a koncertezésből lett elege - valami olyasmit nyilatkozott, hogy a NIN élő teljesítményét már nem lehet fokozni -, de idén tavasszal még egyszer jó alaposan körbeturnézták a világot, és (részben a nyilatkozat hatására) mindenhol óriási sikerrel futottak a fellépések.

Aki látta két évvel ezelőtt Reznorék Sziget-nagyszínpados koncertjét, az nagyjából tudhatta is, mire számíthat. A Nine Inch Nails, annak ellenére, hogy a tizenpár évvel ezelőtti, legendás Downward Spiral-korszak szélsőségekbe hajló fellépései után (ahol Reznor sárral borítva rombolt a színpadon, nem kímélve sem a zenésztársait, sem a felszerelést) ma már inkább emlékeztet egy precízen megkoreografált, ízig-vérig profi arénabandára, még mindig nagyon erős élőben. Reznor körül kicserélődött a teljes felállás: Aaron North gitáros helyére visszatért a régi harcostárs, a Guns n' Rosesban is pengető Robin Finck, basszusgitáron a Beck zenekarában is zenélő Justin Meldal-Johnsen játszott, Josh Freese dobost pedig az ijesztően fiatal Lostprophets-ütős, Ilan Rubin váltotta fel. Utóbbi egyben a koncert legkellemesebb meglepetése is volt: ez az alig huszonegy éves figura még a bal oldalra eldugva is vonzotta a tekinteteket látványos dobjátékával.

A Syma-csarnok hiába hatalmas hodály, még mindig emberközelibb, mint a Sziget nagyszínpada. A kicsit fájó pontot a két évvel ezelőttihez képest jóval szegényesebb fénytechnika jelentette: hiába sorakoztak a színpad fölött merőlegesen, halszálkaszerűen a fényhidak, az általuk szolgáltatott látvány messze nem volt olyan vizuális terror, mint a tavalyelőtti koncerten. Maradtak a ministrysen villogó fehér lámpák, amelyek ugyan kiválóan illettek a zenekar mészárlósabb dalaihoz, mégsem voltak összemérhetők a két éve felhúzott LED-függönnyel.

A műsort állítólag állomásról állomásra variálták, itt mégis egy papírforma-közeli műsort adtak, ami - köszönhetően a kiváló hangzásnak is - rögtön az első pillanatokban képes volt agyonverni a közönséget: nyitásként rögtön a Broken két tétele (a Pinion, majd a legnagyobb NIN-sláger, a Wish) szólt, kicsit később pedig jött a March Of The Pigs és a Reptile. Aztán volt még kötelességszerű, csellózós-zongorázós nyugis blokk, amely enyhén túl lett húzva, és ártott is a koncert lendületének (főszerepben a La Mer a Fragile-ról, és a Something I Can Never Have), majd ismét a mogorvább témák következtek, zárásként az obligát Head Like A Hole/Hurt kettőssel. Utóbbiról már biztosnak tűnik, hogy ez a Nine Inch Nails Smoke On The Waterje és Paranoidja egyben: hiába kiváló dal, mégis jobban esett volna, ha legalább a búcsúturnén nem helyezik a kellően hatásvadász koncertzáró pozícióba. Az enyhe rutinérzeten kívül azonban tisztességesen búcsúzott el a Nine Inch Nails: ha Reznor értene magyarul, valószínűleg átgondolná a dolgot a Hurt alatt bekiabáló rajongólány címünkbe foglalt esdeklésének hatására.

Syma-csarnok, július 24.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.