Annak ellenére, hogy Sticky Fingaz és Fredro Starr külön videoüzenetben ígérte meg a hazai hiphoppereknek, hogy a két gettóharcos le fogja csavarni mindenki fejét, én a legkeleteurópaibb haknit vártam ettõl a csapattól, olyat, amilyennel a levitézlett MTV-sztárok szokták büntetni a népet, amikor épp némi pénzre van szükségük, hogy ne kelljen eladni a harmadik Lamborghinit is a gyûjteménybõl. Ezt a félelmet úgy söpörte el a vadul gesztikuláló, felszabadultan ugrálva a színpadon szántó-vetõ Sticky Fingaz látványa, mint tornádó a madárfészket. Ennek az embernek még mindig olyan a hangja, mintha fellépés elõtt üvegszilánkokkal gargalizált volna, és még mindig szinte hallani lehet, ahogy az erõszakos szövegdarálás közben csikorgatja a fogait - az Onyx zenéje pedig még ma is változatlanul állat. Bár a borzalmas megszólalás eltüntette a dalok rafinált, gonoszkásan kúszó-mászó hangmintáit, a klasszikus recept (vegyél egy jó bunkó középtempót, és adj hozzá egy olyan refrént, ami kellõen egyszerû ahhoz, hogy hatszáz ember egyszerre ordítsa) itt is tökéletesen mûködött. Talán a Sick Of It Allon rengett utoljára ennyire a hajó az ugráló közönségtõl, másrészt éjféli kezdés és szar hangzás ide vagy oda: lehet rossz egy olyan koncert, ahol az elején elhangzik a Throw Ya Gunz, kicsit késõbb az All We Got Iz Us, aztán meg természetesen a kihagyhatatlan Slam?
A38 hajó, december 10.
****
