koncert - ONYX

  • - vincze -
  • 2009. december 17.

Zene

Akinek magyaráznom kellene a két brooklyni unokatesó, Fredro Starr és Sticky Fingaz hiphopbandájának karrierjét, az valószínűleg életében nem hallgatott ilyesfajta zenét - legfeljebb a Slam refrénjének védjegyszerű töttörö-töttörőzése rémlik neki a kilencvenes évek MTV-jéről meg a korabeli házibulikról -, akinek pedig nem, az jó eséllyel ott volt ezen az estén a közel telt házas A38-on. Utóbbiak láthatóan tisztában vannak az összes Onyx-slágerrel meg a szólólemezekkel, a balhékkal, és gyertyát gyújtanak minden évben a rákban elhunyt egykori Onyx-tag, Big DS emlékére.
Akinek magyaráznom kellene a két brooklyni unokatesó, Fredro Starr és Sticky Fingaz hiphopbandájának karrierjét, az valószínûleg életében nem hallgatott ilyesfajta zenét - legfeljebb a Slam refrénjének védjegyszerû töttörö-töttörõzése rémlik neki a kilencvenes évek MTV-jérõl meg a korabeli házibulikról -, akinek pedig nem, az jó eséllyel ott volt ezen az estén a közel telt házas A38-on. Utóbbiak láthatóan tisztában vannak az összes Onyx-slágerrel meg a szólólemezekkel, a balhékkal, és gyertyát gyújtanak minden évben a rákban elhunyt egykori Onyx-tag, Big DS emlékére.

Annak ellenére, hogy Sticky Fingaz és Fredro Starr külön videoüzenetben ígérte meg a hazai hiphoppereknek, hogy a két gettóharcos le fogja csavarni mindenki fejét, én a legkeleteurópaibb haknit vártam ettõl a csapattól, olyat, amilyennel a levitézlett MTV-sztárok szokták büntetni a népet, amikor épp némi pénzre van szükségük, hogy ne kelljen eladni a harmadik Lamborghinit is a gyûjteménybõl. Ezt a félelmet úgy söpörte el a vadul gesztikuláló, felszabadultan ugrálva a színpadon szántó-vetõ Sticky Fingaz látványa, mint tornádó a madárfészket. Ennek az embernek még mindig olyan a hangja, mintha fellépés elõtt üvegszilánkokkal gargalizált volna, és még mindig szinte hallani lehet, ahogy az erõszakos szövegdarálás közben csikorgatja a fogait - az Onyx zenéje pedig még ma is változatlanul állat. Bár a borzalmas megszólalás eltüntette a dalok rafinált, gonoszkásan kúszó-mászó hangmintáit, a klasszikus recept (vegyél egy jó bunkó középtempót, és adj hozzá egy olyan refrént, ami kellõen egyszerû ahhoz, hogy hatszáz ember egyszerre ordítsa) itt is tökéletesen mûködött. Talán a Sick Of It Allon rengett utoljára ennyire a hajó az ugráló közönségtõl, másrészt éjféli kezdés és szar hangzás ide vagy oda: lehet rossz egy olyan koncert, ahol az elején elhangzik a Throw Ya Gunz, kicsit késõbb az All We Got Iz Us, aztán meg természetesen a kihagyhatatlan Slam?

A38 hajó, december 10.

****

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.