Interjú

„Kontúrokat húzunk”

Schwarcz Ádám, Beton.Hofi

Zene

Éppen ezer nappal a debütálása után idén márciusban már a harmadik mixtape-je jelent meg Beton.Hofi néven. Valóságba átlépő dalszövegekről, a tudatos koncepciót kiegészítő eseményszerűségről és félmeztelen jégkorongosokról is beszélgettünk a rapperrel.

 

Magyar Narancs: Van egy sor a SOFIA COPPOLA című számodban, amely így hangzik: „Anyukád dohányzóasztalán vagyok a címlapon, meglepetés”. Az új mix­tape-ed megjelenésének hetében valóban te voltál a Meglepetés magazin címlapján. Fontos volt számodra, hogy valósággá váljon ez a szövegrészlet?

Schwarcz Ádám: Szerintem jó ebben a dologban, ha nincs megmagyarázva, mert akkor mint művészeti aktus tud érdekes maradni. Azáltal, hogy a zenének a valóságban is lett egy lábnyoma, a dal ki tudott lépni a saját közegéből, miközben a címlapon is látszik, hogy van ebben egy kedves humor is.

MN: Foglalkoztat, hogy milyen közeghez ér el a zenéd?

SÁ: Nagyon érdekel, hogy milyen a közönségem összetétele, izgalmas látni, ahogy folyamatosan épül és bővül ez az egész. Kapok olyan visszajelzéseket meg üzeneteket, hogy huszonéves gyerekek és a negyven–ötven közötti szüleik egész jól tudnak a zenémről beszélgetni egymással, ami szerintem egy jó dolog. A zene nekem is sokat segített abban, hogy kapcsolódjak más generációkkal, az idősebb női korosztályt megcélzó Meglepetés magazin meg szerintem pont olyan felület, ahol vicces megjelenni. Azt vizionáltam, hogy anyukák és lányaik, akik hallgatnak engem, össze tudnak mosolyogni ezen.

MN: A 2021-ben megjelent comic sins című első mixtape-ed idején még elég jól körülhatárolható, elsősorban budapesti fiatal közeg követett, azóta viszont nemcsak generációs, de földrajzi tekintetben is sokszínűbb lett a közönséged. A különböző hátterű embe­rek bizonyára nagyon eltérő módon értelmezik azt, amit csinálsz. Ez frusztrál vagy inkább inspirál?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.