Interjú

„Kontúrokat húzunk”

Schwarcz Ádám, Beton.Hofi

Zene

Éppen ezer nappal a debütálása után idén márciusban már a harmadik mixtape-je jelent meg Beton.Hofi néven. Valóságba átlépő dalszövegekről, a tudatos koncepciót kiegészítő eseményszerűségről és félmeztelen jégkorongosokról is beszélgettünk a rapperrel.

 

Magyar Narancs: Van egy sor a SOFIA COPPOLA című számodban, amely így hangzik: „Anyukád dohányzóasztalán vagyok a címlapon, meglepetés”. Az új mix­tape-ed megjelenésének hetében valóban te voltál a Meglepetés magazin címlapján. Fontos volt számodra, hogy valósággá váljon ez a szövegrészlet?

Schwarcz Ádám: Szerintem jó ebben a dologban, ha nincs megmagyarázva, mert akkor mint művészeti aktus tud érdekes maradni. Azáltal, hogy a zenének a valóságban is lett egy lábnyoma, a dal ki tudott lépni a saját közegéből, miközben a címlapon is látszik, hogy van ebben egy kedves humor is.

MN: Foglalkoztat, hogy milyen közeghez ér el a zenéd?

SÁ: Nagyon érdekel, hogy milyen a közönségem összetétele, izgalmas látni, ahogy folyamatosan épül és bővül ez az egész. Kapok olyan visszajelzéseket meg üzeneteket, hogy huszonéves gyerekek és a negyven–ötven közötti szüleik egész jól tudnak a zenémről beszélgetni egymással, ami szerintem egy jó dolog. A zene nekem is sokat segített abban, hogy kapcsolódjak más generációkkal, az idősebb női korosztályt megcélzó Meglepetés magazin meg szerintem pont olyan felület, ahol vicces megjelenni. Azt vizionáltam, hogy anyukák és lányaik, akik hallgatnak engem, össze tudnak mosolyogni ezen.

MN: A 2021-ben megjelent comic sins című első mixtape-ed idején még elég jól körülhatárolható, elsősorban budapesti fiatal közeg követett, azóta viszont nemcsak generációs, de földrajzi tekintetben is sokszínűbb lett a közönséged. A különböző hátterű embe­rek bizonyára nagyon eltérő módon értelmezik azt, amit csinálsz. Ez frusztrál vagy inkább inspirál?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.