köny - VIKTOR PELEVIN: P5

  • Benedek Szabolcs
  • 2010. június 24.

Zene

Elhatároztam, hogy azért sem fogom úgy kezdeni, hogy "Viktor Pelevin a kortárs orosz irodalom fenegyereke". Nem, mert ezt a formulát Szorokinra vagy Jerofejevre is kiosztották már, arrafelé kétségkívül nem szűkölködnek fenegyerekben.
Elhatároztam, hogy azért sem fogom úgy kezdeni, hogy "Viktor Pelevin a kortárs orosz irodalom fenegyereke". Nem, mert ezt a formulát Szorokinra vagy Jerofejevre is kiosztották már, arrafelé kétségkívül nem szûkölködnek fenegyerekben. S Pelevin csak annyira fenegyerek, mint mindenki más, aki manapság luxusbordélyokról vagy meleg rendõrökrõl ír.

Honi népszerûségét leginkább az mutatja, hogy életmûvének java részét kiadta már az Európa. Ezúttal öt elbeszélés van soron. A kötet alcíme épp annyira megjegyezhetetlen, amennyire az egyes darabok címei: Pindosztán politikai pigmeusai - pá, pederaszták; nem kis fordítói bravúr volt ennek a magyarra ültetése. A groteszk és mégis hihetõ történetek színtere ismételten az orosz valóság, mely a kortárs szerzõk közremûködése nyomán már-már olyan, részben mitikus, részben szürreális helyként jelenítõdik meg elõttünk, mint mondjuk Latin-Amerika a Márquezék fémjelezte ottani irodalmi boom idején. Pelevin nemcsak a bulvár diktálta világnak szól be ("a nem túl gazdagok eladják a nagyon szegényeknek a gazdagok, a nagyon gazdagok és a mesésen gazdagok életérõl alkotott fantáziálásaikat"), hanem a fenegyerekek fémjelezte ellenkultúrának is, ami egyik hõsnõje, egy hazafias célokért dolgozó luxusprosti megfogalmazásában "nem más, mint bármilyen áru, amit gyorsan el akarnak passzolni, és mindjárt a pénztár mellé teszik ki a pultra". Az egész csak YouTube és MediaPlayer, némi furmányosan zavaros ideológiával hintve. A világ Pelevin szerint.

Fordította: Goretity József. Európa, 2010, 294 oldal, 3200 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.