köny - VIKTOR PELEVIN: P5

  • Benedek Szabolcs
  • 2010. június 24.

Zene

Elhatároztam, hogy azért sem fogom úgy kezdeni, hogy "Viktor Pelevin a kortárs orosz irodalom fenegyereke". Nem, mert ezt a formulát Szorokinra vagy Jerofejevre is kiosztották már, arrafelé kétségkívül nem szűkölködnek fenegyerekben.
Elhatároztam, hogy azért sem fogom úgy kezdeni, hogy "Viktor Pelevin a kortárs orosz irodalom fenegyereke". Nem, mert ezt a formulát Szorokinra vagy Jerofejevre is kiosztották már, arrafelé kétségkívül nem szûkölködnek fenegyerekben. S Pelevin csak annyira fenegyerek, mint mindenki más, aki manapság luxusbordélyokról vagy meleg rendõrökrõl ír.

Honi népszerûségét leginkább az mutatja, hogy életmûvének java részét kiadta már az Európa. Ezúttal öt elbeszélés van soron. A kötet alcíme épp annyira megjegyezhetetlen, amennyire az egyes darabok címei: Pindosztán politikai pigmeusai - pá, pederaszták; nem kis fordítói bravúr volt ennek a magyarra ültetése. A groteszk és mégis hihetõ történetek színtere ismételten az orosz valóság, mely a kortárs szerzõk közremûködése nyomán már-már olyan, részben mitikus, részben szürreális helyként jelenítõdik meg elõttünk, mint mondjuk Latin-Amerika a Márquezék fémjelezte ottani irodalmi boom idején. Pelevin nemcsak a bulvár diktálta világnak szól be ("a nem túl gazdagok eladják a nagyon szegényeknek a gazdagok, a nagyon gazdagok és a mesésen gazdagok életérõl alkotott fantáziálásaikat"), hanem a fenegyerekek fémjelezte ellenkultúrának is, ami egyik hõsnõje, egy hazafias célokért dolgozó luxusprosti megfogalmazásában "nem más, mint bármilyen áru, amit gyorsan el akarnak passzolni, és mindjárt a pénztár mellé teszik ki a pultra". Az egész csak YouTube és MediaPlayer, némi furmányosan zavaros ideológiával hintve. A világ Pelevin szerint.

Fordította: Goretity József. Európa, 2010, 294 oldal, 3200 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.