könyv - CAMILLA L€CKBERG: A PRÉDIKÁTOR

  • B. I.
  • 2011. február 3.

Zene

Egy krimiben vagy semmi nem az, aminek látszik, vagy minden pontosan az, aminek már elsőre is tűnik - hogy Camilla Läckberg melyik utat választotta, el nem árulom. Legyen elég annyi, hogy csak a műfaji elvárásoknak megfelelő számú csavar után kerülnek a helyükre a dolgok. A svéd szerző második művében (az első is olvasható magyarul, Jéghercegnő címen) jelenbeli és húsz évvel korábbi gyilkosságok ügyei keverednek, s a nyomozók bármelyik irányba indulnak is, előbb-utóbb a kisváros egyik fura famíliájába ütköznek.
Egy krimiben vagy semmi nem az, aminek látszik, vagy minden pontosan az, aminek már elsõre is tûnik - hogy Camilla Läckberg melyik utat választotta, el nem árulom. Legyen elég annyi, hogy csak a mûfaji elvárásoknak megfelelõ számú csavar után kerülnek a helyükre a dolgok.

A svéd szerzõ második mûvében (az elsõ is olvasható magyarul, Jéghercegnõ címen) jelenbeli és húsz évvel korábbi gyilkosságok ügyei keverednek, s a nyomozók bármelyik irányba indulnak is, elõbb-utóbb a kisváros egyik fura famíliájába ütköznek. A család félmúltját a merev protestantizmus fojtó atmoszférája és a vallásos hitet kihasználó szélhámoskodó lazaság egyként jellemzi: a vagyont szerzõ csaló apa és a csodagyógyításokban aktívan részt vevõ fiúk egymás közötti konfliktusai végül is egy tisztázatlan öngyilkosságig fajulnak. Hogy mindennek mi köze fiatal lányok megkínzásához és megöléséhez, azt Läckberg ügyes történetvezetésû, néhány kisebb döccenõtõl eltekintve kifejezetten lendületes bûnregényben meséli el. Elõzõ munkájához képest az elõrelépés nyilvánvaló: A prédikátorban például nyoma sincs erõltetett, már-már kínos párbeszédeknek vagy "elmélkedésnek". Néhány mellékszál ugyanakkor teljességgel fölöslegesnek tûnik, de ha az írói fejlõdés töretlen, a negyedik-ötödik regényére már ezen is túljutott. Márpedig Läckberg szorgalmas szerzõ: 2002 óta minden évre jut egy krimi, sõt energiájából tavaly egy hazájában népszerû gasztronómiai könyvre is futotta.

Fordította: Torma Péter. Animus, 2010, 316 oldal, 2790 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.