könyv - CAMILLA L€CKBERG: A PRÉDIKÁTOR

  • B. I.
  • 2011. február 3.

Zene

Egy krimiben vagy semmi nem az, aminek látszik, vagy minden pontosan az, aminek már elsőre is tűnik - hogy Camilla Läckberg melyik utat választotta, el nem árulom. Legyen elég annyi, hogy csak a műfaji elvárásoknak megfelelő számú csavar után kerülnek a helyükre a dolgok. A svéd szerző második művében (az első is olvasható magyarul, Jéghercegnő címen) jelenbeli és húsz évvel korábbi gyilkosságok ügyei keverednek, s a nyomozók bármelyik irányba indulnak is, előbb-utóbb a kisváros egyik fura famíliájába ütköznek.
Egy krimiben vagy semmi nem az, aminek látszik, vagy minden pontosan az, aminek már elsõre is tûnik - hogy Camilla Läckberg melyik utat választotta, el nem árulom. Legyen elég annyi, hogy csak a mûfaji elvárásoknak megfelelõ számú csavar után kerülnek a helyükre a dolgok.

A svéd szerzõ második mûvében (az elsõ is olvasható magyarul, Jéghercegnõ címen) jelenbeli és húsz évvel korábbi gyilkosságok ügyei keverednek, s a nyomozók bármelyik irányba indulnak is, elõbb-utóbb a kisváros egyik fura famíliájába ütköznek. A család félmúltját a merev protestantizmus fojtó atmoszférája és a vallásos hitet kihasználó szélhámoskodó lazaság egyként jellemzi: a vagyont szerzõ csaló apa és a csodagyógyításokban aktívan részt vevõ fiúk egymás közötti konfliktusai végül is egy tisztázatlan öngyilkosságig fajulnak. Hogy mindennek mi köze fiatal lányok megkínzásához és megöléséhez, azt Läckberg ügyes történetvezetésû, néhány kisebb döccenõtõl eltekintve kifejezetten lendületes bûnregényben meséli el. Elõzõ munkájához képest az elõrelépés nyilvánvaló: A prédikátorban például nyoma sincs erõltetett, már-már kínos párbeszédeknek vagy "elmélkedésnek". Néhány mellékszál ugyanakkor teljességgel fölöslegesnek tûnik, de ha az írói fejlõdés töretlen, a negyedik-ötödik regényére már ezen is túljutott. Márpedig Läckberg szorgalmas szerzõ: 2002 óta minden évre jut egy krimi, sõt energiájából tavaly egy hazájában népszerû gasztronómiai könyvre is futotta.

Fordította: Torma Péter. Animus, 2010, 316 oldal, 2790 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.