A svéd szerzõ második mûvében (az elsõ is olvasható magyarul, Jéghercegnõ címen) jelenbeli és húsz évvel korábbi gyilkosságok ügyei keverednek, s a nyomozók bármelyik irányba indulnak is, elõbb-utóbb a kisváros egyik fura famíliájába ütköznek. A család félmúltját a merev protestantizmus fojtó atmoszférája és a vallásos hitet kihasználó szélhámoskodó lazaság egyként jellemzi: a vagyont szerzõ csaló apa és a csodagyógyításokban aktívan részt vevõ fiúk egymás közötti konfliktusai végül is egy tisztázatlan öngyilkosságig fajulnak. Hogy mindennek mi köze fiatal lányok megkínzásához és megöléséhez, azt Läckberg ügyes történetvezetésû, néhány kisebb döccenõtõl eltekintve kifejezetten lendületes bûnregényben meséli el. Elõzõ munkájához képest az elõrelépés nyilvánvaló: A prédikátorban például nyoma sincs erõltetett, már-már kínos párbeszédeknek vagy "elmélkedésnek". Néhány mellékszál ugyanakkor teljességgel fölöslegesnek tûnik, de ha az írói fejlõdés töretlen, a negyedik-ötödik regényére már ezen is túljutott. Márpedig Läckberg szorgalmas szerzõ: 2002 óta minden évre jut egy krimi, sõt energiájából tavaly egy hazájában népszerû gasztronómiai könyvre is futotta.
Fordította: Torma Péter. Animus, 2010, 316 oldal, 2790 Ft
***
