Gerõcs nem csinál titkot abból, hogy valamit el akar mondani. "Valamit, valakinek." A témát, azt még nem találja, ám éppen ezért veszi alapul magát a világot, fizikusan-metafizikusan, de lényegileg itt és most, Budapesten. Mert ez fontos vonása a kötetnek: Zombor itt tekereg az Astoria és a Deák tér környékén, szerelmei (barátai, üzletfelei) ugyanebben a városban kelnek és fekszenek - hol Zomborral, hol nélküle. Zomborunknak e világ valamiért nagyon idegen. Neki elektronikus üzenet az SMS, szerelem az érintés. A Zombor-féle régimódi figura röhejes is lehetne, de mégsem az: amit kutat, idõtlen kérdés, és nem pusztán a felnõtté váló irodalmi fõhõsök sajátja. A keresés tárgya félúton helyezkedik el aközött, amit az ember "a faszán keresztül érez", és aközött, amit akkor, mihelyst ráébred, hogy a világegyetem azon pontja, melyet elakadni kiválasztott, idõközben sarokká lett. Kitörési technikák különbözõ sarkokból: Zombor kitartóan igyekszik megválaszolni, hogy mirõl is kellene kérdeznie saját magát. Az utolsó fejezetben belga juhászkutyája, Ván Keszthely környékén lehagyja gazdáját, hogy aztán többé soha ne kerüljön elõ. Zombor, mihelyst elfogadja a veszteség tényét, feloldódik a kötet utolsó mondatában, "valahol az Esterházy-kastély parkjában". Írói hitvallás vagy dramaturgiai szükségszerûség? Egyik sem és mindkettõ: légnemûsítése a konzerválhatatlan felismeréseknek, mindannak, ami "Ván" - vagy éppen lehetne.
Scolar, 2010, 160 oldal, 1990 Ft
*****
