könyv - Lars Kepler: A hipnotizőr

  • - kg -
  • 2011. március 3.

Zene

Ideje volt már, hogy a nagy északi krimikivirágzás közepette valaki mérleget vonjon, s ismertesse - mielőtt még egy hirtelen trend behavazná Stieg, Henning, Karin, Jo és Arnaldur nyomait - az előző részek tartalmát. A hipnotizőr ilyesfajta összegzés.
Ideje volt már, hogy a nagy északi krimikivirágzás közepette valaki mérleget vonjon, s ismertesse - mielõtt még egy hirtelen trend behavazná Stieg, Henning, Karin, Jo és Arnaldur nyomait - az elõzõ részek tartalmát. A hipnotizõr ilyesfajta összegzés. Kár, hogy csak menynyiségi. A szerzõk (egy álnév mögött bujkáló svéd házaspár keze és kreativitása van a dologban) mintha eltökélték volna, hogy mindazt a vérmennyiséget, mely nagynevû kollégáik teljes regénytermésében ilyen-olyan csatornákon, ütõ- és egyéb ereken át évtizedek munkájával elfolyt, s itt-ott még a mai napig is folydogál, õk most mind visszapumpálják, de tényleg az utolsó cseppig átfogó és összegzõ munkájukba. Csip-csup emberölésekkel, szürke halálesetekkel nem is lehet egy ilyen nagyszabású munkához látni; egy majdnem teljes család kivéreztetése annál ígéretesebb kezdet. A le- és átvágott testrészek zûrzavarában pedig csak egyvalami látszik biztosnak, de az mindjárt a regény legelején: az élõkkel való bajlódás, azok a bizonyos részletek, melyektõl például Mankell Wallanderét sosem néznénk Fossum Sejer felügyelõjének, nem igazán fekszenek a szerzõknek. Adni ugyan adnak a legendás skandináv krimihagyományra, mely szerint még egy bûnügyi történet szereplõit (esetünkben egy hipnózisban jártas pszichiátert, az õ kedves és szép feleségét, valamint egy nyomozásban jártas nyomozót) is megilleti az átlaghalandókhoz méltó megszólalás, de azért úgy nehéz halandózni még egy bérbõl-fizetésbõl élõ hipnotizõrnek is, ha egy bekezdéssel odébb "a mély vegyi álom tejfehér ködként zárja ölelésébe tudatát".

A szerzõk vonzalma a tejfehéren ködlõ pátoszhoz és a bõ lére eresztett vértócsákhoz a történet elõrehaladtával sem csökken, sõt: míg a jó doktor hátán jéghideg szellõ futkos, addig asszonya orrát a megalvadt vér fojtogató szaga üti meg.

Fordította: Papolczy Péter. Cartaphilus, 2010, 552 oldal, 3900 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.