Minek nem tud örülni a magamfajta irodalmár e nagy hõségben, mikor felüdülésképp középkori walesi legendák olvasásába mélyed! Például az
Efrog fia Peredur címû történet egy motívumának: Arthur király várában megjelenik egy csúf hajadon, és megrója a hõst, amiért a sánta király udvarában nem kérdezett rá az ott látott csodák - például a három helyen vérzõ lándzsa - jelentésére, pedig ettõl a király meggyógyult volna. Kedvenc részem Wolfram von Eschenbach
Parzivaljából, amikor Sigune az ötödik könyvben elátkozza - mindközönségesen gennyes farkasfognak nevezi - Parzivalt, mert Munsalväsche titokzatos várában nem kérdezte meg a beteg Amfortast, mi baja, noha a kérdés megszabadította volna gyötrelmeitõl. Meg kell kérdezni a másikat, hogy van, ez alapvetõ emberi norma - tanítja Wolfram. (A teljes
Parzival Tandori Dezsõ fordításában jelent meg 2004-ben a Kláris Kiadónál; nem olvastam róla sehol.) És akkor most itt egy változat, amiben mást kellett volna kérdezni, de kérdezni kellett volna! El lehet bogarászni vele, miként van ez Chrétien de Troyes-nél, Wagnernél...
A legjobban persze ennek a szép, kézbe venni is jó, alapos könyvnek örülhetünk (a gondos szaklektor Põdör Dóra). A Mabinogion izgalmas és csodás középkori walesi történetek gyûjteménye, a java két 14. századi kódexben maradt ránk. Elsõ angol fordítását egy lelkes honanya készítette a 19. században, a legújabb Sioned Daviesnek, a cardiffi egyetem professzorának a munkája, 2007-ben jelent meg az Oxford University Pressnél, bevezetõvel, jegyzetekkel. Fontos mû, teljes magyar fordítása ez idáig mégsem jelent meg - igaz, most kettõt is kaptunk: Farkas Bíborka (Walesi regék) más angol szövegbõl dolgozott, a legújabb eredményeket ez a kiadás tükrözi. Még az is benne van, hogyan játszották az egyszerû nevû ówalesi társasjátékot, a gwyddbwyllt.
- d. magyari -
Fordította: Kácsor Lóránt. General Press, 2009, 408 oldal, 4000 Ft
*****
