könyv - VADAS JÓZSEF: NÉMETH ALADÁR

  • - kyt -
  • 2009. november 5.

Zene

Kádár-korszak és dizájn: a két kifejezés összekapcsolásához nem igazán társul a párálló szépség vagy a nagyvonalúság képzete, pedig a szocialista magyar ipar termékei nem mind voltak rossz minőségű, bumfordi silányságok - még ha ennél sokkal többet nehéz is állítani. A könyv címlapján látható Dutra D4 K70-es traktort az akkor harmincéves Németh Aladár tervezte a Vörös Csillag Traktorgyár számára, és a lendületes formájú erőgép különféle változatait a következő években többtucatnyi országba exportálták - nem tudni, milyen haszonnal.
Kádár-korszak és dizájn: a két kifejezés összekapcsolásához nem igazán társul a párálló szépség vagy a nagyvonalúság képzete, pedig a szocialista magyar ipar termékei nem mind voltak rossz minõségû, bumfordi silányságok - még ha ennél sokkal többet nehéz is állítani. A könyv címlapján látható Dutra D4 K70-es traktort az akkor harmincéves Németh Aladár tervezte a Vörös Csillag Traktorgyár számára, és a lendületes formájú erõgép különféle változatait a következõ években többtucatnyi országba exportálták - nem tudni, milyen haszonnal. Az ifjú formatervezõ nevéhez erõsen köthetõ siker sem akadályozhatta meg ugyanis, hogy 1973-ban ez a gyár legyen az elsõ becsõdölt szocialista nagyüzem.

Németh Aladár karriertörténete nem tartalmaz lélegzetelállító izgalmakat: tervezett erõgépeket, labormûszereket, hajókat, utánfutót és húsdarálót, erõsáramú biztosítócsaládot és mészmûvet, emblémát és diszpécserkészüléket. Ha abból indulunk ki, amit egy idézet állít: "Mindig abból a szempontból közelítek egy termékhez, hogy azt ki, miért és hogyan fogja használni, milyen igényeink vannak a termékkel szemben (...) tisztázva, milyen technikai feltételei vannak, hogyan lehet megvalósítani", hihetetlenül széles körû elmélyülésben telt a mûvész élete. A szerzõ ugyanis a formatervezést mûvészetnek tekinti (a szakmán belül ez az elfogadott nézet), amirõl nem itt van a helye a vitának, és a kötet bemutatja Németh néhány fotóját is, amelyek kétségkívül mûvészi mélységek felé mutatnak. És hogy a magyar dizájnnak van közelmúltja, az többek között neki köszönhetõ.

Scolar Kiadó, 2009, 157 oldal, 4950 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.