Könyv - Vaskos semmi - Stephen King: A búra alatt

  • Vincze Ádám
  • 2011. szeptember 29.

Zene

Mire számíthat az ember egy friss Stephen King-regénytől, amikor tisztában van azzal, hogy az író hosszú évek óta képtelen a klasszikus könyveihez - Holtsáv, Ragyogás, Carrie - méltót alkotni, és az elmúlt tíz év terméséből a valójában még a hetvenes években - Richard Bachman néven - írt, ennélfogva kiváló Blaze (Magyar Narancs, 2010. január 7.) mellett egyedül a Rémautó emelkedik ki valamennyire, az olyan címek pedig, mint a Lisey története vagy a Mobil nehezen feledhető fájdalmas emléket idéznek minden egyes King-rajongóban?

Mire számíthat az ember egy friss Stephen King-regénytől, amikor tisztában van azzal, hogy az író hosszú évek óta képtelen a klasszikus könyveihez - Holtsáv, Ragyogás, Carrie - méltót alkotni, és az elmúlt tíz év terméséből a valójában még a hetvenes években - Richard Bachman néven - írt, ennélfogva kiváló Blaze (Magyar Narancs, 2010. január 7.) mellett egyedül a Rémautó emelkedik ki valamennyire, az olyan címek pedig, mint a Lisey története vagy a Mobil nehezen feledhető fájdalmas emléket idéznek minden egyes King-rajongóban? Mit várhatunk az író ijesztő terjedelmű - közel ezerhatszáz oldal két kötetben - új könyvétől, ha tisztában vagyunk azzal, hogy King varázsa a terjedelemmel fordítottan arányosan csökken, hogy a szerző még mindig a kisprózában a legerősebb, és hogy az eddigi hasonló terjedelmű könyvei (Az, Végítélet) hiába indultak remekül, ha a több száz oldalon keresztül kiválóan építkező műveket úgy verte agyon a sután és klisésen elintézett végkifejlet - gondoljunk csak az Az gigantikus pókszörnyére -, mint kisborjú a farkával a kellemetlenkedő böglyöt? A könyv végeztével viszont kiderül, hogy King még így is képes meglepetést okozni: A búra alatt ugyanis nem egyszerűen gyenge könyv, hanem fájdalmasan pocsék (a cím is hibás, helyesen: bura).

Adott egy képzeletbeli - naná, hogy Maine államban található - kisváros, Chester's Hill, amely köré egy napon láthatatlan erőtér - a Búra - ereszkedik (ezt a poént is ellőtte már King a Rémkoppantókban), onnantól kezdve pedig se ki, se be. A búra alatt rekedtek közt hamarosan megindul a hatalmi harc: a gonosz erők vezére a Nagy Jim Rennie nevezetű helyi halljakend, aki autoriter hatalom kialakítására törekszik a saját sleppje élén, vele szemben pedig a jók klikkje áll, főszerepben Dale "Barbie" Barbarával, az egykori iraki veteránnal. Talán nem meglepetés, hogy a végén ők győznek, Rennie pedig elpusztul (ahogy a Búra eltűnése előtt a város lakóinak háromnegyede is egy tűzben), időközben pedig kiderül, hogy az ismeretlen eredetű erőteret kísérletező kedvű földönkívüliek húzták fel a városka köré. Barbara és haverjai tehát megkeresik a Búrát tápláló, idegenek által elhelyezett gépezetet, letérdelve szépen megkérik őket, hogy ugyan, távolítsák már el, egyúttal hagyják őket békében, az idegenek pedig bólintanak, és elmennek. Erősen zanzásítva körülbelül ennyi a történet.

A legkomolyabb baj - túl azon, hogy senki nem szólt a szerzőnek, hogy ez a sztori hatszáz oldalt sem érdemel -, hogy King mintha elfeledkezett volna erősségéről, vagyis a szereplők életszerű ábrázolásáról. Míg a Végítélet Stu Redmanje és Larry Underwoodja szinte lesétál a lapokról és megszólal, addig A búra alatt majd' összes szereplője - ideértve az emblematikus jó-rossz párost, Rennie-t és Barbarát is - unalmas, semmitmondó, életszerűtlen és klisés figura, és egyedül csak az eldugott laborban drogokat kotyvasztó, amfetaminfüggő Séf karaktere méltó említésre.

A másik probléma már a magyar fordítást megrendelő kiadó sara: a King könyveit színvonalasan és szellemesen magyarra átültető Bihari György helyett ezúttal Szántó Judit végezte a fordítást, amely színvonalban mélyen Bihari munkássága alatt van. A King által a Búra alatt rekedt testvérpárra - Aidan és Alice Appleton - megalkotott Dorphans (Dome Orphans, vagyis Búraárvák) Bárvákként való fordítása még megbocsátható, az eredetiben Juniorként szereplő ifjabbik Rennie Ifiként való emlegetése viszont már kevésbé, a Coggins tiszteletes autóján elhelyezett matrica magyarítása pedig (eredetiben "My other car is a 10-speed", a fordításban "A másik kocsim egy 10-es speed bicikli") szarvashiba - csakúgy, mint az ismételten Odegnál Róbert által készített borító, amely ugyan kicsivel kevésbé rémes, mint a szintén általa festett Blaze-é, de ahhoz épp elég rossz, hogy az Európa Könyvkiadónak ezúton javasoljam a külföldi kiadások színvonalas címlapterveinek alapos tanulmányozását.

Fordította: Szántó Judit. Európa, 2011, 740+796 oldal, 5800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.