A pszichedélikus mozgalom ősatyja, a lázadás és szembeszállás prófétája ma már csak emlék (sajnos a téma elkötelezettjei számára sem kellőképpen élénk), 1996-ban hátrahagyta nekünk ezt az árnyékvilágot, boldoguljunk benne, ahogy tudunk. Felcserélte a Túlsó Oldalra, ahonnan két évvel halála után jelzett követőinek, hogy ne adjuk föl, az ezredforduló lehetőségei a tudatszabadságra törekvő egyéneknek minden eddiginél nagyobb esélyt adnak, hogy végre valóban megszabaduljunk a szellemünket igában tartó gondolatrendőrségektől, legyen az a munkahely, a család, a politika vagy a média.
Leary "síron túli" üzenetével indít a kötet. A kiadó Leary alapművének közreadásával a megfelelő kontextusba szeretné helyezni a drogprobléma aktuális kérdéseit, amint ez Buda Béla előszavából is kiderül. Leary, aki nyilvánosan, az interneten fejezte be földi pályafutását, először a világforradalomra esélyes utolsó évben, 1968-ban adta ki művét, amikor még számos mai mentális verőlegénynek spangli lógott a szájából és virág a hajából, trapézgatyája pedig a földet seperte. Timothy Leary a forradalmat pszichedélikusnak gondolta el, abban a hitben, hogy azok a fiatalok, akik megtapasztalták a tudat szabadságának szédítő távlatait, azok többé nem tagozódnak be a letűnő társadalomba, s mikor pozícióba kerülnek, leváltják az ódon struktúrákat, és
új világot
hoznak létre. Ez persze nem így lett, s ebből két dolog következhet: vagy jóval kevesebben vannak, akik a hatvanas-hetvenes évek ifjúsági mozgalmaiban egyáltalán részt vettek, vagy pedig sokan vannak, de megtagadják ifjúkorukat. Az első lehetőség kiábrándító, a másik elkeserítő. Akár fordítva, ha tetszik.
Pedig Leary az élet számos területén elképzelhetőnek tartotta volna a pszichedélikus szerek használatát. Keze alatt alkoholisták szoktak le LSD-vel, haldoklók világosodtak meg utolsó pillanataikban, rabok tehettek legalább belső utazást.
De nemcsak kutatásai, hanem az élete is olyan volt, melyre nyugodtan alapozhatott forradalmat. Könyvét így kezdi: "Egyszer, régen, sok-sok évvel ezelőtt, egy cuernavacai villa kertjében, egy napos délutánon elfogyasztottam hét úgynevezett szent gombát, melyeket a Mexikói Egyetem egyik kutatója adott nekem. A következő öt óra során olyan élményben volt részem, amit akár számos túlzó metaforával is leírhatnék, de ami mindenekfelett életem legmélyebb vallásos élményének bizonyult." Az 1960-as elsőt még több mint háromszáz pszichedélikus utazás követi, egészen haláláig. A sorsfordító élmény előtt a Harvard pszichológiaprofesszora volt, ám mikor kísérletezni kezdett tudattágítókkal, elbocsátották. Az LSD-t az amerikaiak eszeveszett drogháborújukban a többi már elmeszelt szerrel (például a kannabisszal) azonos megítélés alá helyezték, de Leary magántámogatói segítségével egy millbrooki kúriában szervezte mozgalmát. Az állandósuló karhatalmi zaklatások után lecsukják, de megszökik és Svájcba menekül. A titkosszolgálatnak a kommunista ügynökök üldözése mellett az "ifjúság szellemének megrontója" ellen is van energiája fellépni, így rövidesen visszatoloncolják az Államokba. Újabb néhány évnyi börtön után Kaliforniába költözik.
A nyolcvanas években új korszak köszönt a tudatszabadságra áhítozókra; a kiberkultúra hatalmas technológiai lehetőségei mellett megjelenik egy új paradigma és zene, a techno- és az új drog, az extasy. Leary ebbe is belehabarodik, a szabadság új letéteményeseinek a kiberpunkokat és a technoidokat nevezi.
Alapművének elején a lét hét alapvető, spirituális kérdését fogalmazza meg. Mi mozgatja az univerzumot, mi az élet, mi az ember, mi a tudat, mi az ego, mik az érzelmek, illetve hogyan lehet kilépni. Ezeket összekapcsolta hét "energiaszinttel", az energiatudatosság szintjeivel, melyeket különböző drogokkal érhetünk el. A talán legfontosabb kérdésre, vagyis hogy mi mozgatja az univerzumot, a választ a legerősebb pszichedelikumokkal kaphatjuk meg, illetve ezekkel érhetjük el az energiatudatosság azon szintjét, mellyel átéljük a világegyetemet mozgató erőt, sőt eggyé válunk azzal. Az egyes szinteknek emellett művészetet (a végső erőhöz az elektronikus zenét), tudományt (a végsőnél maradva, fizika, asztrofizika), kommunikációs struktúrát (elektron), "irányító intelligenciát" (atommag), vallást (buddhizmust) és metaforát ("Fehér Fény"), valamint szakrális eljárást feleltetett meg.
Leary tehát komplex rendszert alkotott, melyben igyekezett minél több emberi tudást és hitet összeolvasztani, mielőtt kimondta, hogy "a drog a huszonegyedik század vallása", mert minden eddiginél nagyobb lehetőséget ígér az igazi megvilágosodásra, a teljes tudatosságra, az eggyé válásra a világgal. Figyelmeztet ugyanakkor, hogy
a végső kilépés
kérdésének hagyományos megoldása (alkohollal, gyógyszerekkel, lassú vagy gyors öngyilkossággal), vagyis az egótól való szabadulás nem megoldás, ezért nem az anesztetikus élményt kell keresni (mint az alkoholisták és a heroinisták), hanem pszichedélikusat, mert így rájövünk, hogy nincs halál és nincs élet, a pszichedélia voltaképpen győzelem mindkettő fölött.
A vallásalapítás és a politikai rendszer gyökeres megreformálása mellett Leary egész életében kereste a bizonyítékokat, hogy az emberiség korszakos változások előtt áll, s mikor a technológia belerobbantott a világba, úgy érezte, meg is találta. Élete végéig hitt ebben a bűnös fajban, s hitét nem tudta letörni börtön, meghurcoltatás, mellőzöttség, hazugság, semmi.
Zubor Tamás
Edge 2000, 2003, 244 oldal, 2200 forint
