A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együttérzés odalent a nézőtéren.
Akik a kezdetektől követik Nick Cave-et, évtizedeken át éltek abban a hitben, hogy a lemez- (a kazetta-, a CD-) kiadás örökkévaló.
Egy Clash-koncert hatására fordult Billy Bragg a politikai aktivizmus és a punkzene felé, első szólólemezei a nyolcvanas években jelentek meg, kezdetben csupán egyetlen elektromos gitárral kísérte társadalomkritikával átszőtt dalait.
Simon Green számára sokáig a turnézás szolgáltatta az ihletet, menet közben komponálta új számait, a Fragmentset azonban a járvány miatti kényszerszünetben rakta össze saját építésű Los Angeles-i stúdiójában, és részben itteni zenészekkel is vette fel.
A tematikus lemezműsorokhoz élénken vonzódó fiatal izlandi zongoraművész ebben a 21 tracknyi válogatásban nem a kismesterekével váltogatja a nagymester műveit. (Nem mintha abban nem lenne fantázia: világosabbá válnának a nagyságrendek.)
Az énekes végrendelet nélkül halt meg 2016-ban fentanil-túladagolásban
Úgy nőtték ki magukat az egyik legnépszerűbb elektronikus zenekarrá, hogy sokáig szinte semmilyen zenét nem adtak ki. A négynegyedes tánczenét bluesos gitározással, sok improvizációval és generációs-közérzeti szövegekkel felütő Analog Balaton közel tíz év után hozta ki első lemezét. Sikerről, stílusról és a digitális jelenlét hiányáról is beszélgettünk velük.
Kőszegi Imre zenekara kapcsán is lehet az évek múlásán morfondírozni.
A fia szerint az Omega nemrég elhunyt frontembere elbagatellizálta a világjárványt.
